2017. november 27., hétfő

Íme az igazi világ vége! - Tristan de Chuna szigete



Ha eddig valaha azt gondoltad, a világ végén élsz egy kis faluban vagy tanyán, több órás buszútra a várostól, akkor ezt a cikket követően biztosan átértékeled a helyzetedet. Hadd mutassam be neked Tristan de Chuna szigetét, ami az Atlanti-óceánból emelkedik ki és a legközelebbi falu 2460 km-re van tőle, Szent Ilona szigetén. 
Mindössze évente 8-9-szer indul oda hajó Afrikából és egyetlen város található rajta, amit egy árva kikötő köt össze a világgal. Ezen zord körülmények között is, akár hiszed, akár nem, élnek emberek a szigeten, bár csak kb 270-en. Ők igazi túlélők, akik valóban a világ végén élnek, hiszen Tristan de Chuna méltán viseli évek óta a világ legelszigeteltebb lakott települése címet. 



Tristan de Chuna földrajzilag az Atlanti-óceán közepén fekszik, Dél-Afrika és Dél-Amerika között és Szent Ilona szigete fekszik hozzá legközelebb. Története 1507-ig nyúlik vissza, ugyanis ekkor fedezte fel egy Portugál hajós, ám nem telepedett le. Első állandó lakosa, aki egyben a sziget büszke tulajdonosának is hívhatta magát, az amerikai, Jonathan Lambert volt, aki egészen halálig élt egyedül a kis szigeten. Ezután a szigetre legközelebb akkor lépett élő ember, mikor a száműzetésbe küldött Bonaparte Napóleon őrzésére megbízott helyőrség tagjait a földrészre telepítették, viszont Napóleon halálát követően elhagyhatták a szigetet, mindössze néhány telepes maradt hátra. Azóta fekszik jelen formájában, elzárva a világtól, nyugalomban és békében. Lakóinak száma 1897-ben 64-re, 1909-ben 95-re emelkedett. Jelen pillanatban nagyjából 270 ember lakja, de számuk folyamatosan csökken, ugyanis új embereket nem engednek a szigetre költözni. 



Hiába a „világ legelszigeteltebb települése cím”, az itt élő körülbelül 270 ember semmiben se szenved hiányt. A sziget egyetlen városában, Edinburgh of the Seven Seas-ben minden igényüket kielégíthetik a lakók. Van itt iskola, kórház, kocsma, múzeum, bolt, rendőrség, temető és templom, sőt, egy busz is közeledik egy útvonalon, ami keresztülfut az egész városon.  Még egy kihasználatlan kikötő is épült, ahova évente párszor befut egy-egy turistával teli hajó. 
De azért meg kell említeni, hogy nyilvánvalóan ezek a szolgáltató egységek se teljes értékűek. Az iskolában egy teremben tanul minden szigeten lakó gyerek, kezdve a 6 évestől a 18 évesig, illetve a „kórházban” is csak mindössze egyetlen ápolónő dolgozik. Amit tud, azt helyben ellát, ám a komolyabb műtéteket vagy sérüléseket csak az Afrikai Fork városában tudják kezelni. 
A város szívének számító kocsma tulajdonosának van egyedül „normális” állása, hiszen a lakók többsége nomád állattartással, mezőgazdasági munkákkal és halászattal keresi a kenyérre valót. 



Nekünk, nagyvilági emberek számára úgy tűnhet, hogy valami nincs rendben Tristan lakóival, ha élvezik ezt az elszigetelt, gyorsétterem, mozi, pláza, kultúra és nyüzsgés mentes életet, ám a saját bevallásuk szerint, megszokták ezt az életformát és nem érzik úgy, hogy kimaradnának valamiből. 
Igaz, hogy kevesen vannak, de így is szerveznek kulturális programokat és különösen csábító lehet egy olyan élet, ahol nem kell kulcsra zárni az ajtókat, ha kilépsz a házból, hiszen mindenki ismer mindenkit és megbíznak egymásban. 
– Ez egy szép élet. Mindenkit nővérnek és bátynak hívunk. Egy nagycsalád vagyunk. Biztonságos is, a gyerekeket bárhova el lehet engedni. Amikor elmegyünk, nyitva hagyjuk az ablakokat, az ajtókat, sehol egy zár – mesélte egy idős férfi, aki az egész életét a szigeten élte le.” (forrás: Blikk.hu) 



Tristan lakói ahelyett, hogy búslakodtak volna sanyarú, magányos lakóhelyük miatt, inkább turisztikai látványosságot csináltak a faluból. Büszkén viselik a „legelszigeteltebb város” nevet és hívogatják a nagyvároshoz szokott népeket; hogy tessék, nézzétek meg ezt a nyugalmat, így is lehet élni. 
Néhány utazási iroda már rá is harapott az üzletre és egyre-egyre szerveznek túrákat a szigetre, melynek során a kíváncsi emberek belekóstolhatnak a szigeten élők életébe. 

Tristan de Cunha egyik legnagyobb érdekessége és vonzó ereje a gazdag állatvilágában rejlik. A szegényes ember populációnak és az érintetlen természetnek hála sok halfaj megtalálható a sziget körül, valamint pingvinekkel is találkozhatunk. Háziállatként tehenet, birkát és csirkét tartanak, akárcsak „nálunk”. 



Valóban csodálatra méltó, hogy képesek voltak egy kisebb községnek megfelelő civilizációt megteremteni egy ilyen elzárt helyen, ám én mégse bírnám elképzelni az életemet itt. Nekem hiányoznának a modern világ adta lehetőségek. 

Ha még több információra vágytok, keressétek fel Tristan de Chuna hivatalos weboldalát, ahol érdekességek és képek tárháza vár rátok. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése