 |
| Photo by NEOSiAM 2020 from Pexels |
A mai világ imád nosztalgiázni és ez alól én sem vagyok kivétel. Fiatal felnőtt fejjel a mai napig melankolikus mosollyal az arcomon gondolok vissza a kora 2000-es évekre, amikor még gondtalan gyermekként, majd később makacs tinédzserként tengettem a mindennapjaimat. Ilyenkor mindig bekapcsolok egy korszakhoz illő zeneszámot, megnézek egy akkoriban megjelent filmet, előveszem az emlékként megőrzött CD-t, amire az édesapám másolta fel az általam összeválogatott, aktuális kedvenc számaimat és elmerülök a múltban.
Na, de pontosan milyen is volt a 2000-es években gyermeknek lenni? Mire voltak képesek a kezdetleges számítógépek, telefonok, mp3 lejátszók? Mivel töltöttük az iskolai szüneteket és a szabadidőnket?
Forgassuk vissza az idő kerekét 15 évvel és repüljünk vissza egy olyan korszakba, amikor még nem létezett se facebook, se instagram, se tik-tok.
- Az iskolai szünetekben a szórakozást a gondosan összegyűjtött, tematikusan albumokba rendezett matricák cserélgetése, a little pet shop figurákkal való játék és zselés tollakkal egymás karjára rajzolás jelentette. Természetesen a hierchia rendszer már az általános alsó tagozatában létezett, csak ekkor még az számított menőnek, akinek a legtöbb zselés tolla vagy zselés, púpos, csillogós matricája volt. Ha pedig egy matrica fajtából birtokoltad a teljes sorozatot, az még nagyobb értéknek számított, mint a telefon.
- Ezen túl kilógtál a sorból, ha lányként nem viseltél legalább 5 különböző színű, feliratú, mintájú gumikarkötőt mindkét csuklódon. A matricákon kívül ez volt talán a második legnépszerűbb gyűjthető vacak, amiből mindenkinek volt egy csípődoboznyira való. Emlékszem, annó ez akkora trend volt, hogy még a marketing szakma is felhasználta és a cégek, politikai pártok ilyen promóciós karkötőket osztogattak, így a tinilányok tudtuk nélkül váltak reklámtáblává azzal, hogy emblémázott karkötőket viseltek.
- Abban az időben még nem az interneten terjedt a bulvár, a friss sztár pletykákról, divattrendekről és kozmetikai trükkökről még a színes magazinokból értesültünk. Minden korosztálynak megvolt a maga lapja. Én tizenéves lányként a bravo, popcorn és im magazin hármasra esküdtem. Az utóbbira még elő is fizettek a szüleim, ezért éveken át minden lapszám megérkezett a postaládámba, én pedig éhes ragadozóként csaptam le rájuk. A kedvenceim a mellékelt poszterek voltak, amiken minden hónapban megjelentek a legnépszerűbb sztárok, bandák, sorozat színészek portréi. Annak idején még nem volt széles körben elterjedve a színes nyomtatás, ezért nagyjából ez volt az egyetlen lehetőség akkor, ha kiszeretted volna tapétázni az imádott sztárral a szobádat.
- Az okos telefon sem pontosan azt jelentette akkor, mint most. A telefonnal való fényképezés már földöntúli technológiának számított és az számított gazdag embernek, aki megengedhetett magának egy ilyen csoda masinát. Szintén extraként tekintettünk azokra a készülékekre, melyeken a snake nevű kigyós játékon és a prince of persa-n kívül másféle játékok is voltak. Akkoriban jelentek meg az egyedi, letölthető csengőhangok, a hívó azonosítók és az egyedi háttérképek, melyeket az újságok hátoldaláról, egy bizonyos sms elküldésével vásárolhattál meg. Mivel ez volt az újdonság, a névjegyzékünkben szereplő összes embernek saját csengőhangot és hívóazonosító fényképet állítottunk be, aztán természetesen elfelejtettük, kihez milyen dal tartozik, ezáltal a művelet szinte teljesen értelmét vesztette.
- A 2000-es évek közepén a számítógépek rohamos fejlődésnek indultak és elérték azt a szintet, hogy már a gyerekek számára is érdekessé váltak. Az amőba és pasziánsz után az internet egy teljesen más dimenziót tárt fel előttünk a teveclub-al, az ebneveldével, a startlap játékokkal és a nagy betűs közösségi oldallal, az IWIW-el. Persze az iwiw regisztráció azokban az időkben még nem volt olyan magától értetődő, mint manapság, ezért a kevés felhasználó nem is vonzott annyi embert. Én személy szerint az oldal bújása helyett inkább tevét, kutyát, macskát és mindenféle virtuális állatot neveltem vagy babákat öltöztettem a startlap játékokon.
Egyébként tudtátok, hogy a teveclub a mai napig működik és vannak aktív felhasználói?
- A kapcsolattartás fő platformja akkor is a messenger volt, ám nem a ma ismert formájára kell gondolni. Leánykori nevén Windows MSN nagyjából ugyanazt tudta, mint a mai névrokona, csak sokkal rosszabb minőségben. A mai chat-ek közül talán leginkább a skype-re hasonlít a státuszt jelző gombjaival és mozgó emotikonjaival. A neved alá kiírhattál egy néhány soros állapotot, ezzel megüzenve az ismerőseidnek, hogy hogyan érzed magadat. Mivel a képfeltöltés még gyermekcipőben járt, viszont a sárga gumikacsát és a lila virágot már untuk, a pár megapixeles webkamerával próbáltunk éles, normális selfiket készíteni magunkról és állítottuk be profilképnek.
- Ha meguntuk az internetet és kiolvastuk az összes magazint, még mindig elüthettünk néhány órát egy DVD vagy videokazetta megnézésével. A DVD és videólejátszók nem szolgáltak mindig csak porfogóként, a torrent előtti időkben még megvásároltuk vagy tékákból kölcsönöztük ki a minket érdeklő filmeket.
- A zenehallgatás sem volt olyan egyszerű, mint most. A youtube helyett a boltokban válogattuk a zenéket és CD formájában vittük őket haza. Később megjelentek az MP3 lejátszók és a telefonokra letölthető zenék, ezzel pedig kezdetét vette a technológiai forradalom.
