Visszatérés a pécsi vidámpark romjai közé - így fest jelenleg az egykor virágzó park

 

A Pécsi Vidámpark 76679 kemény munkaóra árán végül 1961 májusában nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt, melyet követően 50 izgalmas játékával, vidám hangulatával és a természet közvetlen közelségével hamar a hazai, valamint külföldi látogatók kedvelt kirándulóhelyévé vált. 

A park egyértelműen a 60-70-es években élte fénykorát, amikor gyermekes családok és gyermeklelkű fiatalok zsivaja töltötte meg az erdőt, miközben a Mecseki kisvasút egész nap teli kocsikkal robogott az Állatkert és a Vidámpark megállók között. 

Szintén a park virágzó éveiben került a Pécsre az a Malév HA-LIS lajstromjelű 41-2-es repülőgép, melyet, mint látványosságot állítottak ki a vidámparkban és 40 kerek éven át volt a Mecsek hegység egyik jelképe, hiszen a zöldellő lombkoronák közül kikandikáló fémmadarat még a városból is látni lehetett. A hosszú szolgálat után végül 2000-ben szállították el a gépet az erdőből, de felújítva még mindig megtekinthető a szolnoki Hadtörténeti múzeumban. 

Úgy tűnt, a géppel együtt a vidámpark lelke is távozott a városból, ugyanis ekkora tehető a park lassú haláltusájának kezdete is. A rohanó világ, a technológia és az internet berobbanása hamar éreztetni kezdte hatását a szórakoztató parkban, a gyerekeket már nem kötötték le a szocialista, egyszerű elv alapján működő játékok, a vidámpark pedig napról-napra a túlélésért küzdött. Lelkes és reményteljes próbálkozásaik, hogy életben tartsák a parkot sajnos sorra kudarcba fulladtak, a kevés látogatóval képtelenek voltak kitermelni az üzemeltetési költségeket, mely után sajnos bekövetkezett az elkerülhetetlen. A pécsi vidámpark 2011. Szeptember 1-én végleg bezárta kapuit. 

Azáltal, hogy a zárást követően nem kezdték meg rögtön a bontást, nem vitték el a játékokat és a terület őrizetlenül maradt, egy új dimenziót nyitott meg a katasztrófaturisták előtt. A vidámpark szellemparkként éledt újra és betonozott ösvényein ismét csodálkozó látogatók cipői kopogtak. 2013-ban még Hajner Gyula, a Szellemvárások Magyarországon youtube csatorna üzemeltetője is ellátogatott hozzánk, hogy videó formájában örökítse meg az üresen álló bódék látványát. 

Sajnos azokat, akik most lennének kíváncsiak erre a szellemparkra, el kell keserítsem, ugyanis a zárást követően azonnal felütötték a fejüket a tolvajok, vandálok, hajléktalanok és fémkereskedők a területen, hogy vigyék, ami mozdítható, így amikor 2014-ben megérkeztek a munkások, hogy lebontsák a park maradványait, már nem sok dolguk akadt. 

Napjainkban a park üresen és szomorúan, a kapuk hiánya révén non-stop nyitva várja a látogatóit, akik szerencsére a szebb hétvégi napokon sose maradnak el, ám ha eltekintünk az erdő szépségégről és az egykori múltba belegondolva szemléljük meg a területet, lehangoló pusztulás nyomait láthatjuk. A parkból szinte már semmi sem maradt. Egyedül a direkt emlékként meghagyott, már omladozó kapu főoszlopai, néhány betonlépcső, a bódék alapjai, a fűcsomók közül kikacsintó csempe maradványok és a betonösvények árulkodnak arról, hogy itt valamikor volt valami. A parkot úgy, ahogy volt, kiradírozták a térképről. Se egy emléktábla, se egy felirat vagy plakett nem állít emléket annak a helynek, ami egy fél évszázadon át meghatározta a Mecsek hangulatát. A régi fényképek alapján egykor egy két óriási felirat hirdette a vidámparkot a főkapunál, mára ezeknek is csak a hűlt helyét látni. Egy idetévedő turista csak nézné azt a két összefirkált, lerombolt, omladozó oszlopot és nem értené, hogy mi történt itt, miért vannak ezek itt, holott alig 20 évvel előtt még pezsgő élet töltötte be az erdő ezen részét. 

Nagy szerencsére Pécs város lakói nem hagyták eltűnni a területet. A napsütéses tavaszi és nyári napokon még manapság is alig találni üres párokolóhelyet a környéken és a kopottas, töredezett ösvényeket kirándulócsaládok, kutyasétáltatók, romantikusan andalgó párok és sportolók koptatják tovább. A romok között gyakran látni fényképezgető látogatókba, akik nem hagyják veszni azt a keveset, ami még megmaradt a régi épületekből. Sőt, ottjártunkkor több friss tűzrakóhelyet is találtunk, ahol az ott hagyott üres sörös, illetve energiaitalos dobozok egyértelműen arról árulkodnak, hogy nemrég fiatalok élvezték itt a tavaszi estéket. 

A Pécsi Vidámpark ugyan 2011-ben megszűnt, mint vidámpark , azonban egy percre se halt meg igazán. A város lakói nem felejtették el, hogy mennyi örömteli pillanatot okozott nekik ez a hely és szorgosan életben tartják az emlékét, tapossák az ösvényeit, látogatják és idődről-időre felbukkan egy-egy panasz azzal kapcsolatban, hogy hasznosítsák a területet. A vidámpark, bár már régen elvesztette hajdani fényét, de még mindig él. Életben tartja az emberek emlékezete, a látogatók zaja és az a csodás környezet, ahova épült. Talán éppen azon okból nem került ide emléktábla, mert nincs szükség emlékeztetőre, hiszen ez a hely még 11 évvel a bezárást követően is olyan ikonikus és népszerű, hogy egy percre se borul teljes csendbe. Ha más nem is, egy bagoly biztosan huhog az egyik égbeszökő fa lombjának mélyén... 

A Pécsi Vidámpark 50 évig működött a Mecsek szívében. 

Források: 

• Pécsi Vidámpark wikipédia 
• szeretlekmagyarorszag.hu: A Pécsi Vidámpark története és pusztulása
• Képek forrása: saját képek 

Dráma a magyar tenger partján - Doktor Balaton kritika

 

Amikor augusztus közepén, két karantén között, munkába igyekezve először pillantottam meg a TV2 legújabb napi sorozatát promotáló óriásplakátját, már annak címének elolvasásakor tudtam, hogy én ebbe a műsorba bele fogok nézni, ugyanis tartalmazta azt az egy kulcsszót, melynek hallatán nekem mindig nagyot dobban a szívem: Balaton. 

Tudni illik rólam, hogy különösen szoros kapcsolat fűz a magyar tengerhez. Mióta az eszemet tudom, minden nyáron ellátogatottam oda hosszabb-rövidebb időszakokra, melynek eredményeként, a Balaton partja egybeolvadt a felhőtlen nyári élményekkel, az 1 hetéig tartó szerelmekkel, a szürke hétköznapokból való meneküléssel. 

Nagyjából 20 éve nem telt el úgy év, hogy legalább egyszer, minimum 2 napot ne töltöttem volna el az ország legnépszerűbb tava körül, így mikor tavaly, a korlátozások hatására, valamikor a nyár legutolsó heteiben rádöbbentem, hogy eltelt úgy egy szezon, hogy én nem láttam a Balatont, egy kisebb depresszióba kerített hatalmába. Egy 20 éve tartó hagyomány készült megszakadni, melynek a tényét csak nagy nehézségek árán tudtam elfogadni és felnőtt ember módjára beletörődni. A tartós rosszkedvem egészen odáig fajult, hogy a párom elhatározta, meglep engem és egy másik üdülésből hazafelé tartva úgy tervezte meg az útvonalat, hogy legyen egy megállónk a balatonnál, így igaz, hogy szezonon kívül és csak 5 perc erejéig láttam a vizet, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy megnyugodjon a lelkem. 

Ez a kis történet is jól példázza, hogy a rengeteg kritika ellenére, ami éri manapság a balatoni nyaralást, nekem a szívem csücske ez a hely és minden érdekel, ami egy kicsit is kapcsolatba hozható vele. Éppen ezért lehetetlennek tűnt, hogy legalább egy esélyt ne adjak egy olyan sorozatnak, melynek az a címe, hogy Doktor Balaton. 

Az első epizód előtt végeztem egy kis előzetes tájékozódást, elolvastam egy-egy kritikát, melyek enyhén szólva se dicsérték a sorozatot, ennek ellenére mégis a saját szememmel akartam megtapasztalni, hogy tényleg olyan kínosan unalmas-e, ahogy azt mondják. 

Nem voltak nagy elvárásaim, hiszen már az előzetes alapján látszott, hogy a TV2 újra felült a napjainkban divatos magyar falukban játszódó trend vonatra és Bödörék csúfos bukása után ismét elővette a falusi ütőkártyát. Az első részt megnézve az ember valóban hajlamos azt gondolni, hogy ez a sorozat nem több egy A mi kis falunkba oltott Drága örökösöknél, hiszen adott a falusi környezet és a nagy pénz okozta dráma, viszont ha nem adjuk fel rögtön és hajlandóak vagyunk tovább követni a történet, a cselekmény okozhat váratlan meglepetéseket. 

Ugyanis a Doktor Balaton már az első részben képes volt tovább gondolni a nagy pénz-nagy gond szálon és bátran tovább szövögette a hálóját még ezer cselekmény szállal. Vegyük csak példának a doktor gyógyszeres botrányát, a barátnőjének a terhességét, az itt az apám, hol az apám? macskaegér játékot vagy magát a fő szálat adó gyógyvizes üzletet. Ezekre, az utolsót leszámítva már mind láthattunk példákat más műsorokban, filmekben, de így egyszerre, nagyon dinamikussá, már-már követhetetlenül izgalmassá teszik a történetet. A milliónyi karakterrel és az őket összekötő kibogozhatatlan szálakkal szinte már egy falusi méretű Mátyás király téren érezhetjük magunkat. 

Ha már a karaktereknél tartunk, itt a legszembetűnőbb a hasonlóság a A mi kis falunkkal, elvégre a tipikus falusi szereplők szinte ugyanazok. Megvan a falu kemény csávója, a polgármester, a pletykás öreg asszonyok, a kocsmáros, az orvos(ok) és még saját alkoholistáik is vannak. Viszont üdítő vér frissítés, hogy a falu ezúttal kapott több saját gonosz karaktert, akiket lehet utálni és ezzel egy kis maffiás szálat is sikerült a sztoriba csempészni. 

A karakterek kidolgozottságáról annyit érdemes megemlíteni, hogy a legtöbben egydimenziós, egy sablonra épülő személyiségek, pár rész megnézése után nagyjából felismerhető, hogy ki, kit képvisel, de legalább ön azonosak a tetteik és a szavaik. A legnagyobb rejtély számomra maga Doktor Balaton, polgári nevén Balla-Tóth András (ebből a félreértésből alakul ki a címadó név), aki bár főszereplő és végig néztem vele a teljes évadot, mégse tudtam megállapítani tisztán, hogy milyen személyiség. Van egy ilyen egészségtelen mértékű igazságérzet benne, ami miatt kötelességének tekinti, hogy átlagosan 5-6 részenként megverjen valakit vagy megmentse a lányt, viszont nem nagyon képes ezeket a kereteket átlépni. Számomra kicsit furcsa, hogy pont az egyik főszereplő nem lett kidolgozva, azonban ez elnézhető, mivel a többieknek viszont mertek az alkotók negatív jegyeket is adni. Nem mindenki ártatlan, segítőkész, mézesmázos, sőt, vannak kifejezetten unszimpatikus karakterek is, akik direkt ilyenek. 

Magáról a helyszínről, a Balatonról csupán annyi szót ejtenék, hogy a címben több Balaton van, mint az egész sorozatban, mivel hiába játszódik a sorozat Balatonmeggyesen, ami egy kitalált falu és a Szentendrei Skanzenben elevenedik meg, a Balatonnal egyedül a csodálatosan szép vágóképeken találkozhatunk. Ugyan van néhány jelent, ami valóban a partján forog, nincs rá akkora hangsúly fektetve, mint az a cím alapján várható volna.

Összességében, ez a sorozat nem rossz. Tipikusan magyar színvonalon mozog, vannak izgalmasabb és kevésbé pörgős epizódjai és vígjátékhoz hűen, egy jó vicc per rész átlagot bőven hozza. Sok szálat és szereplőt mozgat, bár aki azért nézné, hogy belásson egy kicsit egy orvos hétköznapjaiba, az csalódni fog, mert András nem egy túl jó munkaerő, mivel alig tölt időt a munkahelyén. Tulajdonképpen ha az ember csak annyi elvárást támaszt felé, hogy nézhető legyen és lekösse a figyelmét ezekben a vészterhes időkben, akkor arra tökéletes. Habár az első évad éppen most ért véget, a jelenlegi 35 epizód néhány napnyi szórakozást képes nyújtani mindenkinek, aki fogékony egy ilyen jellegű limonádé sorozatra.