1.) Hering party: Én így szoktam egyszerűen leírni azt a helyzetet, mikor sokkal több ember van a buszon, mint amennyit elbír a jármű. Ha alacsony vagy, akkor te szaglászod mások hónalját akaratod ellenére, ha magas, akkor a tiédet élvezi valaki. Plusz pont akkor, ha ez a helyzet a nyár legmelegebb napjainak egyikén alakul ki, amikor egyébként is mindenki a saját izzadtságában fő. Ilyenkor igazi éhezők viadalát idéző harc folyik a levegősebb helyekért és az ülésekért.
A legjobb az, mikor feltűnik a színen a babakocsis anyuka, aki hiába látja már a megállóban állva, hogy milyen állapotok uralkodnak a buszon és egyértelmű, hogy nem fog kényelmesen felférni a kocsival, akkor is felküzdi magát, majd ő van meglepve, hogy szegény kisbaba sírni kezd a zaj és tömeg miatt. Persze emiatt, az egyébként is intim közelségben álló idegenek még közelebb kerülnek egymás, ezzel kialakítva egy pornófilmbe illő jelenetet.
2.) A hajléktalan: törzsgyökeres buszosok már biztosan többször is találkoztak a jelenséggel, mikor a megállóban lézengő hajléktalan felugrik a busz hátsó ajtaján, aztán igyekszik meghúzni magát, hogy le ne dobják, amiért nem rendelkezik jeggyel vagy bérlettel. Ha a sofőr jó fej vagy nem szúrja ki, akkor élvezheti az olyan busz nyújtotta luxus szolgáltatásokat, mint a téli hidegben egy kis fűtés, vagy „kényelmes” ülőhely. Ez mind szép és jó, csak sajnos a sofőr döntését vagy figyelmetlenségét általában mi utasok szenvedjük meg, miután a hajléktalan ápolatlansága következtében, a busz légterét szép lassan ellepi a bűz. Mindenki ismeri ezt a szagot és mindenki tudja is, hogy kitől származik, mégse tesz ellene senki, inkább a pólóját az orrára húzva szenved a megállójáig.
3.) A furcsa ember: mind tudjuk, kik tartoznak ebbe a kategóriába. Ők azok, akik általában valami betegség miatt, az átlagembertől eltérően viselkednek és emiatt kénytelenek elviselni az égető pillantásokat, illetve, hogy mindenki óvatosan távolodik tőlük. Sajnos bármennyire is empatikusnak és előítélet mentesnek mondom magamat, akárcsak a többség, én is kellemetlenül érzem magamat, hogyha egy „furcsa” személy keveredik mellém a buszon.
4.) Az öreg, cserfes nénik/bácsik: Ők azok, akik megosztják a véleményt. Vannak, akik szeretettel és érdeklődve hallgatják a bölcs történeteiket, míg másokat inkább zavarják azzal, hogy beszélnek hozzájuk, miután leültek melléjük a buszon. Persze, megértem, hogy vannak, akik túlzottan barátságosak és ez zavarba ejtő lehet, de általában ezek a kis öregeket jó szándék vezérli, mikor szóba elegyednek utastársaikkal.
5.) Pont akkor van ellenőrzés, amikor bliccelsz: Lehetsz te a világ legbecsületesebb embere, megveheted a jegyet 50 alkalommal, nálad lehet a bérleted majdnem mindennap, akkor is pont azon a járaton és az nap lesz ellenőrzés, amikor KIVÉTELESEN, VÉLETLENÜL nincs nálad egyik se. Utána meg kezdődhet a magyarázkodás, hogy a másik kabátodban/nadrágodban/táskádban maradt, véletlenül kidobtad, elvitte a baglyod, mikor meghozta a leveledet Roxfortból.
Ez törvényszerű. Nem tehetsz ellene semmit. Csak elfogadhatod és bosszankodhatsz.
6.) Amikor elalszol a buszon és a busz tovább hajt a megállódnál: Szerencsés vagy, ha időben észbe kapsz és nem kell több mint 6-7 megállót visszasétálnod, csak 1-2, vagy ha nem épp időpontra mész valahova, teszem azt iskolába vagy munkába.
Ez akkor különösen vicces, ha távolsági busszal közlekedsz, ahol nincs más lehetőséged visszajutni, csak a séta, esetleg a vissza felé haladó buszra felugrani.
7.) Amikor jelzel, de a sofőr nem áll meg a magállónál, vagy ha meg is áll, nem nyitja ki azt az ajtót, ahol te állsz: rettenetesen idegesítő tud lenni, főleg ha késében vagy emiatt és nem vesz rólad tudomást, mikor előre kiabálsz neki az ajtónál, hogy legyen már szíves kinyitni.
8) Amikor az utolsó pillanatban jelzel és a sofőr nem vesz róla tudomást, csak tovább hajt: lehet vitatkozni, hogy jogos e vagy sem, kinek van igaza, meg ki menjen a francba, de jobb egyszerűen csak oda figyelni erre az apróságra, hogy biztos ne legyen baj.
9.) Amikor rossz megállónál szállsz: megvan az a szituáció, hogy először mész valahova egy olyan járattal, amit nem ismersz és véletlenül rossz megállónál szállsz le, mely után ott állsz tanácstalanul, elveszetten egy olyan környéken, ami teljesen ismeretlen számodra? Plusz pont, hogyha még időpontra is kell menned és emiatt késel el.
10.) Amikor nincs elég pénzed jegyre: na és az ismerős, mikor csak a sofőrnél tudod megvenni a jegyet és éppen nincs elég pénz nálad? Ő meg ahelyett, hogy kedvesen elengedné azt a maradék 20-10-5 forintot, leküld a buszról. Na igen, az ilyen sofőröket nem kedveljük.
11.) A részeg: Ha jól tudom, van egy törvényi szabályozás arra, hogy részeg embereket tilos felengedni a járműre, ám mint minden szabálynál, itt is akadnak kivételek, amikor valamilyen csoda folytán, mégis felkeveredik a járműre egy olyan személy, aki már bunkóra/erősre/ járásképtelenre/ hányás határára itta magát. Előfordul, hogy nézőként szórakoztató a műsor, amit produkál öntudatán kívül, viszont az esetek döntő többségében, ilyenkor inkább mindenki menekülni akar.
12.) A túl hangosan beszélő: Aki csak kiabálva képes kommunikálni. Általában egy egoista bunkó, aki hangosan artikulálva szidalmaz valakit a környezetéből és kérkedik, hogy ő tuti lefejelte volna azt a b*zit, ha nem fogják le, esetleg telefonon keresztül veszekszik valakivel, rosszabb esetben, az utastársai egyikével. És mivel mindezt max hangerőn teszi, - általában nyomdafestéket nem tűrő szavakat közbe ékelve - ha akarod, ha nem, a busz összes utasával együtt, kénytelen vagy végig hallgatni.
13.) Az ajtóban álló: minden tömegközlekedési járműre jut legalább egy ilyen figura, aki bármi történik, akármennyi hely is van, biztosan az ajtóba, az út kellős közepére áll be és még csak nem is a következő megállónál száll le, hogy félig indokolt legyen a tette. Csak tök nyugodtan hagyja, hogy mindenki ingerülten kikerülje, aztán fel van háborodva, ha véletlenül meglökik, vagy udvariasan megkérik, hogy álljon kicsit arrébb.
14.) Síró kisbaba: Oké, erről se a kisbaba, se a busz, se a sofőr, se az anya nem tehet, szóval kicsit pofátlanságnak érzem, hogy felteszem erre a listára, de hát kár lenne tagadni: 10 perc sírás után még a leghidegvérűbb ember türelme is fogyni kezd.
15.) Az iskolás csoport: Legalább százan vannak, betöltik a teljes buszt, hangosak, neveletlenek, kendőzetlenül megbámulnak és egy fárasztó, nehéz nap után felteszik a pontot arra a bizonyos i-re, ha összefutsz velük.
16.) Jelzel, de minek? : Amikor nem felejtesz el jelezni és még időben is teszed, de nem működik a rendszer és a busz megállás nélkül, bő gázzal tovább hajt a megállódnál, te pedig nem tudsz mást tenni, mint elkeseredetten nézni, ahogy tehetetlenül távolodik az úti célod.
17.) A hatalmas csomagokkal és szatyrokkal közlekedő: én egy nagyon toleráns, megértő ember vagyok és tisztában vagyok a ténnyel, hogy nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy a hosszabb utakra autóval menjenek, ezért kénytelenek magukkal cipelni a ruhákkal teli táskáikat, illetve a nagy bevásárlószatyrokat. Sőt, együttérzésem fejezem ki nekik, hiszen eltudom képzelni, mennyire nehéz lehet ezekkel a súlyos csomagokkal közlekedni, de! Kérlek, ha már nincs más lehetőséged, mint a legforgalmasabb időpontban metrózni vagy buszozni, akkor legalább próbálj meg nem az út közepén, pontosan az ajtóban letáborozni a 3-4 bőröndöddel és óriási hátizsákoddal. Mindenkinek kényelmesebb lesz.
18.) Amikor elalszik a melletted ülő: a kellemetlenség tetőfoka, mikor a belső ülésen ülsz és a melletted ülő ember elalszik, így nem tudsz kijutni a helyedről a megfelelő megállónál. Ekkor kezdődik a mérlegelés, hogy felébreszd e, vagy inkább tovább utazz, remélve, hogy még a végállomás előtt felkel magától.
Nektek milyen kellemetlen buszos élményeitek vannak?
Írjátok meg a legemlékezetesebb pillanatotokat!
Ha tudtok olyan szituációt, ami nem szerepelt a listán, akkor azt se tartsátok magatokban :)
