Tükör előtt a magyarság - A mi kis falunk kritika

A magyar filmgyártás soha nem tapasztalt szárnyalását figyelhettük meg az utóbbi időben. Saul Fia, Kincsem, Mindenki – alkotások, amik megmutatták, hogy nem érdemes alábecsülni a magyar színészeket, rendezőket és forgatókönyv írókat, mert tudnak ők nagyot alkotni, ha hagyják őket. 

Mindezek tudatában, tehát mindenki számára ajánlom, hogy ne söpörjön felére csak azért egy filmet vagy sorozatot, mert magyar gyártású, mert lehet, hatalmas meglepetés fogja érni. Érvként, pedig ott vannak az előbb felsorolt filmek, ha meg sorozat érdekel, olvass tovább, ugyanis a mai bejegyzésben, egy magyar gyártású sorozatot fogok nektek bemutatni, mely minden elvárásomat felülmúlta. 

Ha egy külföldön élő személy felkeresne, hogy szeretné megismerni a magyar kultúrát, nem kezdeném neki hosszan ecsetelni a szürke marha tenyésztés eredetét, sőt, még gulyáslevessel vagy piros arannyal se próbálnám meg teletömni. Mindössze bekapcsolnám neki a Zimmer Feri 1-et, vagy az Indul a bakterházat, mert ha létezik igazi vérbeli magyar film, akkor ez a kettő az. 

A kis ember ügyeskedései, melyekkel az egyetlen célja az, hogy minél kevesebb pénzből és energiával, amilyen hamar csak lehet, a lehető legnagyobb vagyonra tegyen szert, akár illegális módszerekhez folyamodva is, tökéletesen bemutatja azt a bizonyos magyar temperamentumot. 

Viszont most nem a filmekről lesz szó, hanem egy bizonyos sorozatról, mely nagyjából 1 éve indult a sokak által gyűlölt RTL Klub-on. Cím szerint, A mi kis falunk, mely akár a fent említett filmek kistestvére is lehetne. 

Pontosan azért illek bele a többi film közé, amiért gondoljátok: hogy nem próbál más lenni, nem tagad le semmit, őszintén felvállalja a magyar emberek rossz tulajdonságait, kicsinyességét, sóherságát, hazugságra való hajlamait és a szabályok kijátszását. Folyamatos kiskapu keresés, hatóságokkal szembeni tiszteletlenség, munkakerülés és persze az alkohol szeretete. 

A mis kis falunk sorozat szereplői valamennyien rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal és békésen élik az életüket, a sorozatnak helyet adó Pajkaszegen, mely egy kis falu az Isten háta mögött. Bár a falu neve kitalált, a helyszín nem csak egy díszlet, a részeket mind egy létező és lakott faluban vették fel, Plisszentléleken, mely a sorozat elindulása óta, a „rajongók” és turisták közkedvelt zarándokhelyévé vált. 

Na de nézzük, miről is szól ez a magyar komédia. A sorozat neve beszédes, mivel valóban egy falu és annak lakóinak hétköznapi, mégis kalandos életében nyerhetünk bepillantást. Néhány főkarakteren keresztül, akik valamilyen okból fontos szerepet játszanak a közösség életében, kukkanthatunk be egy valóságon alapuló falusi élet sötét titkaiba, illetve azokba a módszerekbe, ahogy a váratlan krízishelyzeteket kezelik. 

A sorozat maga nem egy folytatásos történet. Minden epizódnak van egy külön sztorija, ugyan a karakterek azonosak, de minden rész megérthető és élvezhető az előzmények ismerete nélkül. Van ugyan néhány gyengébb mellékszál, mely arra szolgál, hogy fokozza az izgalmakat és a folytatásra ösztönözzön, ám ezek nem folyásolják be lényegesen a cselekményt. 

A történet 12 főkaraktert mozgat, a többiek inkább statiszták, esetleg néhány mondatos szereplők, akik csak háttérnek vannak bent. A stáb ezen a téren nagyot alkotott, ugyanis az eddig tapasztalt papírmasé karakterek helyett itt mind a 12 karakter kidolgozott személyiséggel és háttértörténettel rendelkezik. 

Van itt közönyös és domináns kocsma tulajdonos nő, sóher polgármester, munka mániás kultúrfelelős, helyi menő csávó menő kocsival, sexy pap, aki minden erejét bevetve próbál ellenállni a női csábításnak, nyugdíjas tanárnő, munkakerülő, alkoholista, folyton részeg közmunkások, bölcs, sokat látott állatorvos, aki többet kezeli a falu lakóit, mint állataikat és persze, a rend éber őre, akinek semmi tisztelete nincs a közösség szemében. 

Ők azok, akik élettel töltik meg Pajkaszeget és egyszerűségük és rafináltságuknak hála, részről-részre mulatságos vagy éppen veszélyes helyzetekbe keverednek. Ezt a sorozatot nézve nyer igazán értelmet a „józan paraszti ész” fogalma, ugyanis a cselekmény pontosan erre épít. 

Ám találkozhatunk itt olyan egyedi és kreatív megoldásokkal is, amiktől 8 emeletet liftezik az ember álla. A polgármester kerti dézsája, a kultúrház, mely egyszerre fitneszterem és templom, mivel a templomépítésre kapott pénzt másra költötték, a női csapos, akinek ettől hatalmas hatalma lett és persze a rendőr, aki jobb híján egy fehér –kékre mázolt biciklivel közlekedik, mert nincs pénz autóra. 

A kakaós bríóst ábrázoló szoborról nem is beszélve, ami inkább hasonlít egy nagy kupac sz@rra és mindenki, akit valaha Pajkaszegre sodor a szél, a csodájára jár. 

Vannak itt bőven fantáziadús ötletek, melyek felébresztik a magyar sorozatgyártásba vetett hitünket. 

Viszont mint minden, ez a sorozat se hibátlan. Nagy hibája például, hogy a TV-ben megy és 15 percenként megszakítják egy 20 perces reklám blokkal, mely miatt úgy érezheti az ember, hogy reklámokat néz  A mi kis Falunk megszakításokkal. 

Illetve hatalmas hibája ezen túl még az, hogy csak hetente egyszer vetítik, szombat esténként. Idegőrlő mindig 1 hetet várni az új részig, holott a legtöbb követője képes lenne mindennap nézni. 

A Mi kis falunk eddig csak pozitív véleményeket kapott és taroló sikeréről már nem egyszer beszámolt a média is. Még csak alig 12 rész ment le a nagyközönség előtt, de már most terebélyes rajongótáborral büszkélkedhet, akik türelmetlenül várják és követelik az új részeket. 

Kell ennél több bizonyíték arra, hogy újra érdemes valamiért az RTL Klub-ra kapcsolni? 

Izgalmas forgatókönyv, remek színészek által alakított emberi karakterek és viccek, amik tényleg viccesek. Nem viccelek, tényleg jókat lehet rajta nevetni, pedig ez abszolút nem volt jellemző az eddigi magyar „vígjátéknak” szánt alkotások során. 

Talán ami a leginkább tetszik ebben a sorozatban, hogy nem próbál más lenni. Annyi példát láttunk már a film és sorozat gyártás során egyaránt, ahol a készítők próbálták lemásolni az amerikában bevált módszereket, mely után sajnos azt is végig nézhettük, ahogy csúfosan elmerülnek a szánalom mocsarában. Viszont ez most más! Itt a forgatókönyv nem akarta szépíteni a valóságot. A helyszínek és az utcák koszosak, a házakról potyog a vakolat, az útakon ott tátoganak a kátyuk. A szereplők nem tökéletes, rájuk szabott dizájner darabokat hordanak, amiken látszik, hogy aranyban mérhető az áruk, hanem egyszerű, néha már-már látszattra agyonhordott, régies ruhákat viselnek. Pontosan olyanokat, amiket várnak az emberek a falusi emberektől. 

A karakterek se egy-egy személysiégjeggyel rendelkeznek. Nincsenek címkék, hogy ő a jó, és ő a rossz. Mindenki egyedi és valóságos, akár a való életben. 

Ez a sorozat tényleg a magyar valóságban játszódik és meg se próbálja ezt letagadni vagy eltakarni. 

Szóval mire vársz még? Kapcsojáááá!