Fontos blogger/író tulajdonságok - amikre szükség van

Kitartás: 

Az egyik, ha nem a legfontosabb tulajdonság, ugyanis ez nélkül sose fogsz egyről a kettőre jutni. Róma se egy nap alatt épült, hidd el, te se fogsz 2 perc alatt sikeres blogger-é vagy felkapott íróvá válni. Az írás és blogger-ség is pont olyan, mint a járás. Egy folyamat, amit meg kell tanulni, sikertelenségek, sérülések árán, melyek után mindig fel kell állni, aztán folytatni. Ha feladod az első bukás után, akkor sose fogod elérni a kitűzött célodat. Tapasztalatokra van szükséged, amikből tanulhatsz, hogy fejlődhess és jó, majd a legjobb önmagad lehess, de ahhoz, hogy ezt elérhesd, elsősorban rengeteg kitartásra van szükséged, mivel minden innen gyökerezik. Ha ez nincs meg, akkor nincs tovább. A kitartás a házad alapja, alap nélkül pedig nem fogsz tudni mire építeni. 

Türelem: 

Az előző pont ikertestvére. Nagyon jó, ha már rendelkezel egy bloggal, ami mondjuk, működik már pár hónapja és képes vagy rá rendszeres, minőségi tartalmat tölteni, viszont el kell tudnod fogadni azt a tényt is, hogy az olvasók nem fognak azonnal ráharapni. Először is eléjük kell tenni, mondjuk oly módon, hogy reklámozod egy blog-os facebook csoportba, ám ebben az esetben se elég az, ha egyszer kiteszed, aztán soha többé. Rendszeresen kell posztolgatni – ésszerű keretek között -, hogy felismerjék a nevedet és felkeltse az érdeklődésüket a blog-od. 

Kreativitás: 

Ez talán az, ami a kitartáshoz hasonló alaptulajdonság. Ez a beton, mellyel elkészíted a ház alapját. Kreativitás nélkül egyszerűen nem megy, viszont az a szerencse, hogy tudtommal, ezzel mindenki rendelkezik, csak nagyon sokan nem használják ki. Amennyiben szeretnél blogger-é válni, akkor mindenekelőtt rá kell találnod a benned lakozó kreativitásra, aztán időt szánni arra, hogy együtt kitaláljatok valami nagyszerűt.  

Egyediség: 

Sokan hajlamosok összekeverni a kreativitást az egyediséggel, pedig a kettő közel se ugyanaz. Sokan úgy akarnak híressé válni, hogy megakarják úszni az egyediséget, mely annyit jelent, hogy nem gyártanak egyedi tartalmat. Hogy egy egyszerű példával éljek: nem számít egyedi tartalomnak a youtube-on a reakció videó. Sokan csináljuk, méghozzá ugyanúgy, ezért nem is kapnak akkora nézettséget, mint más, egyedi tartalommal bíró csatornák. Ugyanez a rendszer működik a blogger világban is. Sose fogsz különlegessé válni az olvasók szemében, ha más bejegyzés ötleteit másolod le. Senkit se érdekel még egy „mi van a táskámban?” vagy „glamour napi haul” bejegyzés. 

Önkifejező készség: 

Nem elég, ha van egy jó ötleted, azt le is kell tudni írni. Át kell adni az olvasóknak egy élvezhető, egyszerűen megfogalmazott formában. Nagyon dicséretreméltó dolog, ha te ismersz egy csomó szakszót vagy olyan régies kifejezéseket, amik már kikoptak a nyelvből, de sajnos ilyen fogalmazás készséggel nem fogsz tudni nagy közönséget megszólítani. Most nem arra célzok, hogy többet kell nyújtanod annál, mint amit megtanulsz az általános iskolában, de nem árt, ha képes vagy kifejezni önmagadat. 

„Írói tehetség”: 

Sok időt töltöttem azzal, hogy eldöntsem, betegyem e a listára ezt a pontot, vagy sem, és ha igen, akkor mit írjak hozzá, míg végül arra az elhatározásra jutottam, hogy lerendezem a legkönnyebb módon. Írni bárki tud. De nem mindenkinek kell. 

Bátorság: 

Lehetsz te akár a következő J.K. Rowling is, de ha nincs elég bátorságod ahhoz, hogy publikáld az írásaidat, akkor soha nem fog senki olvasni téged a fiókodban megbújó rovarokon kívül. Ez az első akadály, amit minden írónak le kell győzni, méghozzá egyedül, mert sajnos senki se fogja helyetted megtenni. Félre kell söpörni minden félelmet és önbizalomhiányt, majd büszkén kiállni a világ elé. Minden félénk ember nagy bánatára, nem megy máshogy. 

Az olvasás szeretete: 

Minden író szeret olvasni, de nem minden olvasó szeret írni. Legalábbis én még nem hallottam olyan íróról, aki megvető utálatot érzett volna az olvasás iránt, elvégre, ha mást nem is, a saját könyvét biztosan elolvasta jó párszor. Arról nem is szólva, hogy ez a legjobb módszer a fejlődésre. Egyszerre fejlődik a szókincsed és a fogalmazókészséged, méghozzá úgy, hogy észre se veszed. 

Habár, zárójelben megjegyzem, hogy én úgy vélem, aki nem szeret olvasni, az még nem olvasott jó könyvet. 

Az én kedvenc motiváló idézeteim (1.rész)

Sziasztok! 

Úgy gondolom, minden embernek elkél olykor némi motiváció. Egy kezdeti lökés, mely elindítja őket az úton. Mindenki máshonnan merít erőt, barátoktól, családtagoktól, zenékből, filmekből, példaképektől, esetleg idézetekből. Én a legutolsó csoporthoz tartzom, melyet jól mutat a tény, hogy a gépemre nagyjából ezer idézetes kép van lementve, amiket végig szoktam olvasgatni, ha szorít a szükség. Ezekből szemezgettem nektek most, viszont, mivel ez még csak a jéghegy csúcsa, tervezek egy második, esetleg harmadik részt is. 

Ha nem akartok lemaradni, akkor látogassatok vissza később is ide :) 

Blogszülinap - 1 éves az Egy a millióból blog!

Azt hiszem elérkezett az elkerülhetetlen, muszáj színt vallanom nektek. Nem tudom tovább húzni és titkolni a tényt, hogy fogalmam sincs, mivel töltsem ki ezt a bejegyzést, ugyanis teljesen őszintén kimerem jelenteni, hogy 1 évvel ezelőtt nem számoltam azzal a lehetőséggel, hogy valaha is szülinapi bejegyzést kell majd gépelnem. Mivel, az előző évek tapasztalati alapján, eszembe se jutott az, hogy ez a blog lehet más és megérheti az 1 éves kort, tekintve, hogy 6 éves blogger pályafutásom alatt még egyszer se fordult elő ez az eset. 

Ahogy azt már az évösszegző bejegyzésben is kifejtettem, számos blog megfordult a kezeim alatt mióta az interneten tevékenykedek, de mindegyik „elhalálozott”, legkésőbb a fél éves kora környékén, nem különösebb okok miatt, mint például az ihlet hiány, időhiány vagy csak egyszerűen beleuntam. Éppen ezért se gondoltam bele a jövőbe, számoltam hosszabb idővel akkor se, mikor megnyitottam ezt a blogot. 

Nem voltak terveim, céljaim, elhatározásaim vagy 1 évre előre megírt ötlet listám. Röviden, nem voltak komolyabb terveim ezzel a bloggal se, akárcsak az elődeivel. Egy hirtelen ötlet hatására hoztam létre és úgy voltam vele, hogy él addig, amíg az életem úgy akarja. Ha majd azon kapom magam, hogy nincs kedvem tovább csinálni, esetleg nem fér bele az időmbe a bejegyzés írás, akkor könnyes búcsú nélkül egyszerűen letörlöm. 

Na igen, pontosan ilyen felelőtlen és kissé unszimpatikus gondolatokkal vágtam neki a bloggerkedésnek és talán engem lepett meg a leginkább, mikor először az év végén, majd nem sokkal utána, kb február utolsó heteiben rádöbbentem, hogy kicsit több mint 1 hónap múlva a blog eléri a működésének az 1 éves fordulóját. 

A legszebb és legfurcsább az egészben valószínűleg az, hogy egyáltalán nem igazolódtak be az azzal kapcsolatos félelmeim, hogy nem lesz ötletem vagy időm rá, esetleg egy plusz teher lesz számomra, mivel fel se tűnt, hogy elröppent ez az év és így visszatekintve, talán egyszer fordult elő az, hogy 1 hónapban csak egy bejegyzésre jutott időm. Ezen felül, átlagosan havi 3-4 bejegyzés is felkerült a blogra, ami hihetetlen. 

Én magam se értem, hogy a megannyi kötelezettségem mellett, hogy tudtam ennyi bejegyzést írni. 

Mert, hogy tagadhatatlan, hogy az elmúlt 1 éve volt életem legnehezebb éve. Az egész kezdődött azzal, hogy májusban érettségiztem és felvételiztem az egyetemre, majd jött a nyár, szeptemberben elkezdtem felsőfokú tanulmányaimat, hogy aztán januárban ott hagyjam. Ezután beiratkoztam egy nyelviskolába, közben újra jelentkeztem egy ismétlő érettségire és ezenfelül, már lassan 1 hónapja dolgozom. Bekerültem az egyetemi újság szerkesztőségbe, melyben, annak ellenére, hogy már nem járok oda, azóta is benne vagyok, mert nem akarok kiszállni, pedig ez is csak egy újabb plusz kötelezettség, hiszen cikkeket várnak tőlem, amiknek minimum tökéletesnek kell lennie. De olyan kötelezettség, amire büszke vagyok és szeretem csinálni, szóval eszembe sincs abbahagyni. 

Mint láthatjátok, még felsorolni is hosszú, hogy mennyi mindenen mentem keresztül és vagyok még most is benne, ezért is elképzelhetetlen számomra, hogy mikor írtam meg azt a majdnem 50 bejegyzést, ami jelenleg a blog tartalmát adja. 

Igaz, ami igaz, voltak köztük olyanok, amikkel kevesebb munka volt és olyanok is, amikkel az átlagnál több, de az is tény, hogy nem adok ki a kezeim közül fél munkát és minden bejegyzésemnél a lehető legmagasabb minőségre törekedtem és fogok is a jövőben. 

Úgy érzem, kicsit eltértem a tárgytól. Tehát, ami a lényeg, hogy bár nagyon meglepett és új nekem ez az egész, ettől függetlenül hatalmas örömmel tölt el, hogy végre magaménak tudhatok egy olyan blogot, ami már több mint 1 éves. Bár nem tűnik nagy dolognak és igazából nem érek vele semmit az életben, nekem sokat jelent, mert mégiscsak az első. A nagy első. 

Az pedig külön kiemelendő érdem, hogy mindezt a fent említett kötelezettségeim és káosz mellett sikerült elérnem. Nem várok érte tapsot, elismerést vagy gratulációt, mindössze magamnak jegyzem fel, hogy majd a nehezebb napokban motivációként szolgáljon. 

Na, úgy érzem, kezditek elérni az ingerküszöbötöket, meg egyébként se hiszem, hogy bárki is elolvasna egy ilyen hosszú szöveget, ami tulajdonképpen a semmiről szól – én se tenném :D – szóval akkor térjünk rá arra a kis különlegességre, amivel készültem nektek erre az ünnepi eseményre. 

Az évösszegző bejegyzésben már ellőttem a statisztikai adatokat és megnéztük a legnépszerűbb bejegyzéseket is, szóval most egy kicsit visszamegyünk a múltba, ugyanis összegyűjtöttem nektek a blog eddigi összes fejlécét, melyeknek jól látszik, hogy miképp kezdtem egyre komolyabban venni ezt az egészet. 

A blog legelső „fejléce” tökéletesen tükrözte a kezdeti állapotokat. Olyan volt, mint a blog maga: egy összecsapott munka, mely csak azért született meg, mert hirtelen kellett valami. Nem volt mögötte munka, mindössze lementettem az első képet, ami megtetszett a netről, méretre vágtam, majd ráírta egy random betűtípussal a blog címét. 

Annak ellenére, hogy kicsit szégyelltem magam amiatt, hogy egy ilyen szemét munka díszíti a blogomat, viszonylag sokáig – túl sokáig – nem csináltam helyette másikat. 

Szerencsére, nagyjából pár hónap elteltével, már nem bírtam tovább nézni a katasztrofális állapotokat és ahogy a hozzáállásom megváltozott, a blog is illetve a fejléc is a következő fázisba lépett. Ekkor készült el ez a fejléc, ami a blog történetének eddigi legjobb fejléce, pedig e mögött sincs mély képszerkesztői tudás. Csupán néhány jól összeválogatott png kép, egy fehér háttér és némi kreativitás kellet hozzá. 

Nagyon imádtam ezt a fejlécet és büszke is voltam rá, mert tényleg úgy érzem, hogy hozzám és a tudásomhoz képest, egész jól sikerült. 

Ám a fejlődést nem lehet megállítani, szóval idővel, akárcsak a blog kinézetének, ennek a fejlécnek is muszáj volt nyugdíjba menni. Ezután készült el ez, amit jelenleg is láttok. 

És íme a jelen. Ugyanazzal a technikával készült, mint az előző, ennek ellenére jóval gyengébb lett, viszont illik a mostani hangulatomhoz. Letisztult, egyszerű, sokatmondó, pont elég. Se nem sok, se nem kevés. 

Érdekés tény, hogy eredetileg több minden lett volna rajta, de túl soknak találtam, így leszedtem őket még a publikálás előtt.