Azt hiszem elérkezett az elkerülhetetlen, muszáj színt vallanom nektek. Nem tudom tovább húzni és titkolni a tényt, hogy fogalmam sincs, mivel töltsem ki ezt a bejegyzést, ugyanis teljesen őszintén kimerem jelenteni, hogy 1 évvel ezelőtt nem számoltam azzal a lehetőséggel, hogy valaha is szülinapi bejegyzést kell majd gépelnem. Mivel, az előző évek tapasztalati alapján, eszembe se jutott az, hogy ez a blog lehet más és megérheti az 1 éves kort, tekintve, hogy 6 éves blogger pályafutásom alatt még egyszer se fordult elő ez az eset.
Ahogy azt már az évösszegző bejegyzésben is kifejtettem, számos blog megfordult a kezeim alatt mióta az interneten tevékenykedek, de mindegyik „elhalálozott”, legkésőbb a fél éves kora környékén, nem különösebb okok miatt, mint például az ihlet hiány, időhiány vagy csak egyszerűen beleuntam. Éppen ezért se gondoltam bele a jövőbe, számoltam hosszabb idővel akkor se, mikor megnyitottam ezt a blogot.
Nem voltak terveim, céljaim, elhatározásaim vagy 1 évre előre megírt ötlet listám. Röviden, nem voltak komolyabb terveim ezzel a bloggal se, akárcsak az elődeivel. Egy hirtelen ötlet hatására hoztam létre és úgy voltam vele, hogy él addig, amíg az életem úgy akarja. Ha majd azon kapom magam, hogy nincs kedvem tovább csinálni, esetleg nem fér bele az időmbe a bejegyzés írás, akkor könnyes búcsú nélkül egyszerűen letörlöm.
Na igen, pontosan ilyen felelőtlen és kissé unszimpatikus gondolatokkal vágtam neki a bloggerkedésnek és talán engem lepett meg a leginkább, mikor először az év végén, majd nem sokkal utána, kb február utolsó heteiben rádöbbentem, hogy kicsit több mint 1 hónap múlva a blog eléri a működésének az 1 éves fordulóját.
A legszebb és legfurcsább az egészben valószínűleg az, hogy egyáltalán nem igazolódtak be az azzal kapcsolatos félelmeim, hogy nem lesz ötletem vagy időm rá, esetleg egy plusz teher lesz számomra, mivel fel se tűnt, hogy elröppent ez az év és így visszatekintve, talán egyszer fordult elő az, hogy 1 hónapban csak egy bejegyzésre jutott időm. Ezen felül, átlagosan havi 3-4 bejegyzés is felkerült a blogra, ami hihetetlen.
Én magam se értem, hogy a megannyi kötelezettségem mellett, hogy tudtam ennyi bejegyzést írni.
Mert, hogy tagadhatatlan, hogy az elmúlt 1 éve volt életem legnehezebb éve. Az egész kezdődött azzal, hogy májusban érettségiztem és felvételiztem az egyetemre, majd jött a nyár, szeptemberben elkezdtem felsőfokú tanulmányaimat, hogy aztán januárban ott hagyjam. Ezután beiratkoztam egy nyelviskolába, közben újra jelentkeztem egy ismétlő érettségire és ezenfelül, már lassan 1 hónapja dolgozom. Bekerültem az egyetemi újság szerkesztőségbe, melyben, annak ellenére, hogy már nem járok oda, azóta is benne vagyok, mert nem akarok kiszállni, pedig ez is csak egy újabb plusz kötelezettség, hiszen cikkeket várnak tőlem, amiknek minimum tökéletesnek kell lennie. De olyan kötelezettség, amire büszke vagyok és szeretem csinálni, szóval eszembe sincs abbahagyni.
Mint láthatjátok, még felsorolni is hosszú, hogy mennyi mindenen mentem keresztül és vagyok még most is benne, ezért is elképzelhetetlen számomra, hogy mikor írtam meg azt a majdnem 50 bejegyzést, ami jelenleg a blog tartalmát adja.
Igaz, ami igaz, voltak köztük olyanok, amikkel kevesebb munka volt és olyanok is, amikkel az átlagnál több, de az is tény, hogy nem adok ki a kezeim közül fél munkát és minden bejegyzésemnél a lehető legmagasabb minőségre törekedtem és fogok is a jövőben.
Úgy érzem, kicsit eltértem a tárgytól. Tehát, ami a lényeg, hogy bár nagyon meglepett és új nekem ez az egész, ettől függetlenül hatalmas örömmel tölt el, hogy végre magaménak tudhatok egy olyan blogot, ami már több mint 1 éves. Bár nem tűnik nagy dolognak és igazából nem érek vele semmit az életben, nekem sokat jelent, mert mégiscsak az első. A nagy első.
Az pedig külön kiemelendő érdem, hogy mindezt a fent említett kötelezettségeim és káosz mellett sikerült elérnem. Nem várok érte tapsot, elismerést vagy gratulációt, mindössze magamnak jegyzem fel, hogy majd a nehezebb napokban motivációként szolgáljon.
Na, úgy érzem, kezditek elérni az ingerküszöbötöket, meg egyébként se hiszem, hogy bárki is elolvasna egy ilyen hosszú szöveget, ami tulajdonképpen a semmiről szól – én se tenném :D – szóval akkor térjünk rá arra a kis különlegességre, amivel készültem nektek erre az ünnepi eseményre.
Az évösszegző bejegyzésben már ellőttem a statisztikai adatokat és megnéztük a legnépszerűbb bejegyzéseket is, szóval most egy kicsit visszamegyünk a múltba, ugyanis összegyűjtöttem nektek a blog eddigi összes fejlécét, melyeknek jól látszik, hogy miképp kezdtem egyre komolyabban venni ezt az egészet.
A blog legelső „fejléce” tökéletesen tükrözte a kezdeti állapotokat. Olyan volt, mint a blog maga: egy összecsapott munka, mely csak azért született meg, mert hirtelen kellett valami. Nem volt mögötte munka, mindössze lementettem az első képet, ami megtetszett a netről, méretre vágtam, majd ráírta egy random betűtípussal a blog címét.
Annak ellenére, hogy kicsit szégyelltem magam amiatt, hogy egy ilyen szemét munka díszíti a blogomat, viszonylag sokáig – túl sokáig – nem csináltam helyette másikat.
Szerencsére, nagyjából pár hónap elteltével, már nem bírtam tovább nézni a katasztrofális állapotokat és ahogy a hozzáállásom megváltozott, a blog is illetve a fejléc is a következő fázisba lépett. Ekkor készült el ez a fejléc, ami a blog történetének eddigi legjobb fejléce, pedig e mögött sincs mély képszerkesztői tudás. Csupán néhány jól összeválogatott png kép, egy fehér háttér és némi kreativitás kellet hozzá.
Nagyon imádtam ezt a fejlécet és büszke is voltam rá, mert tényleg úgy érzem, hogy hozzám és a tudásomhoz képest, egész jól sikerült.
Ám a fejlődést nem lehet megállítani, szóval idővel, akárcsak a blog kinézetének, ennek a fejlécnek is muszáj volt nyugdíjba menni. Ezután készült el ez, amit jelenleg is láttok.
És íme a jelen. Ugyanazzal a technikával készült, mint az előző, ennek ellenére jóval gyengébb lett, viszont illik a mostani hangulatomhoz. Letisztult, egyszerű, sokatmondó, pont elég. Se nem sok, se nem kevés.
Érdekés tény, hogy eredetileg több minden lett volna rajta, de túl soknak találtam, így leszedtem őket még a publikálás előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése