Melyik kétezres évek elején született fiatal lány ne ismerné a méltán híres High School Musical szériát, a gyermekkorunk meghatározó musical-jét, mely megalapozta azt a fantázia képet, ami a gimis évekről élt a fejünkben? Úgy akartunk énekelni, táncolni, tanulni és élni, mint Gabriella és olyan tökéletes férfira vágytunk, mint Troy Bolton,egy olyan iskolában tanulva, mint az East High.
Nekem személy szerint a gondtalan gyermekkort idézi ez a széria, melynek mindhárom filmjét ezerszer láttam és melynek dalait álmomból felébresztve is tökéletesen idézni tudom. A dallamos, fülbemászó betétdalokat még a mai napig hallgatom elvétve és a filmeket is szívesen visszanézném, ha nem szégyenkeznék a töretlen rajongásom miatt ennyire. Évek óta eldöntött tény például, hogy az esküvőmön a Can i have this dance? című dalra fogok keringőzni a férjemmel.
Éppen ezért örültem meg annyira, mikor a youtube-on először szembe jött velem a High School Musical: The musical: the series (HSMTMTS), új, 10 részesre tervezett amerikai sorozat első előzetese. Ugyanis a Disney úgy döntött, hogy 11 év téli álom után feléleszti a brand-et és az újszülött Disney+ szolgáltatás egyik fő reklámfogásaként készít egy amolyan spin-off sorozatot a közkedvelt filmekből. Más karakterekkel, más történettel, de azonos helyszínen. És éppen ez a kis csavar adja a sorozat legfőbb erényét.
Nem is igazán a karakterek vagy a történet fogott meg, hanem az ismerős helyszínek és dalszövegek. Olyan mély nosztalgia és gyermeki izgatottság fogott el, hogy miután egymásután 4x-er pörgettem vissza, majd néztem újra azt az egy, 2 perces kis videót, eldöntöttem, hogy nekem ezt látnom kell.
Dacára annak a rengeteg negatív véleménynek, melyek elárasztották a sorozatot reklámozó youtube videók komment szekcióját, az én lelkesedésem nem lankadt és türelmetlenül vártam, hogy a “kizárólag” a Disney+ kínálatában látható sorozat első része felkerüljön az internetre.
Nem vártam magyar feliratot vagy szinkront, nem is lepődtem meg, mikor nem találtam, a szegényes, tört-angol nyelvtudásommal ültem le az alig 20 perces epizód elé, melynek szerencsére olyan egyszerű a nyelvezete, hogy még én is könnyen megértettem. Pláne, hogy musical-hez híven, a rész fele éneklésből állt.
A cselekmény sok szereplőt mozgat, akik felszínesen ugyan, de mind felbukkannak az első részben. 3 fő karakter, 1 lány és 2 fiú adják a központi szálat képző szerelmi háromszög alapjait. Nini, aki az első iskolai napon szakít ex-barátjával, a musical gyűlölő Ricky-vel, majd még talán aznap - ebben nem vagyok biztos - összejön a suli tipikus menő figurájával, EJ-vel. A sorozat nézése közben végig úgy éreztem, hogy Nini-nek szánják az áldozati szerepet, őt kellene sajnálnom, viszont számomra nem vált szimpatikussá a viselkedése alapján. Tény, hogy nem szép dolog, amit Ricky csinált vele, de véleményem szerint mégse kellene ilyen gyorsan átülnie egy másik fiú ölébe.
Rajtuk kívül még a 2 tanár, Miss.Jenn és Mr.Mazzara tekinthetők fontos szereplőknek. A drámatanár és a tornatanár, akárcsak az eredeti filmekben, itt is ellentétes oldalon állnak a diákok szabadidős tevékenységének kérdésében.
Említésre méltó karakterek közé sorolható még Carlos, a meleg koreográfus fiú, aki közvetlen viszonyt ápol Miss.Jenn-el és bár nem mondják ki, vélhetően meleg. Pontosan ennyi derül ki róla az első epizódból.
Továbbá ott vannak még a két főszereplő, Nini és Ricky legjobb barátai, a vörös hajú Big Red (tényleg ez a neve az Imdb szerint), illetve Ashlyn, akinek egyelőre nincs személyisége.
A többiek mind egy vagy még annyi mondatos mellékszereplőként biztosítják a színpadi darab háttértáncosait.
Ha már a meleg témánál vagyunk. Értem én, hogy minden eddiginél tüzesebben lobognak a meleg jogok, főleg Amerikában, de Nini leszbikus szüleit már tényleg kicsit erősnek éreztem. Nem baj, nem bűn, csak az én ízlésemnek kicsit sok volt.
Az első epizódról szólva; összességében tetszett. Az első részekre jellemző feszített tempó itt is jelen volt, sokat akart egyszerre fel markolni azzal, hogy egyből felfuttatja a fő konfliktusokat és bemutatja az összes szereplőt, mely miatt kicsit túlzsúfolttá vált a rész, de egyébként élvezhető maradt. Érzek némi hiányosságot, de bízom abban, hogy a következő epizódok során majd szépen kiforrja magát a sorozat.
A sorozatról egyébként nem szeretnék egyelőre konkrét, velős véleményt formálni, elvégre, ez még csak ez első rész volt, még bárhova kifuthat, viszont azt meg kell említenem, hogy ezek a párhuzamosan a kamerába néző, a sorozatból kibeszélő riport szerű gondolatok, monológok, nem igazán nyerték el a tetszésemet. Számomra olyan valóságshow szerűvé teszik az összképet, kizökkentenek a sorozat világából. A szereplők belső gondolataink a kimondatására léteznek ennél sokkal jobb megoldások is szerintem.
A dalok közül stílszerűen, az első film első dala, a Something new került egyedül elő, amit a diákok, mint próba dal adtak elő a válogatáson, illetve felcsendült még egy, Nini által írt dal is Ricky előadásában. Első hallásra, mint laikus, azt mondanám, hogy tehetséges, ígéretes színészeket válogattak be a castingosok, de tagadhatatlanul furcsa volt az ezerszer hallott,megszokott dalokat más előadásában hallani.
Összegezve: a HSMTMTS egy könnyed, főként a nosztalgiára és a HSM sikerére építő sorozatnak ígérkezik, első benyomásra többnyire szimpatikus, egyedi karakterekkel, nem túl egyedi, de tűrhetően sablonos konfliktusokkal és remek betétdalokkal.
Valószínűleg a HSM hátszele nélkül, így önmagában, mint történet, csak egy gyenge Glee koppintás volna, viszont ilyen formában, én nem zárkózom el a folytatástól. Az előzetesben látott képek alapján még bőven tartogat biztató dolgokat a sorozat.
Ha kedvet kaptál a sorozathoz, tekintsd meg az előzetest ide kattintva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése