Ami eddig (nem) hiányzott az életedből -#4 karácsonyi kiadás

Sziasztok!
Ezer éve nem volt új része ennek a sorozatnak, így a karácsony apropóján, akárcsak két évvel ezelőtt, idén is mélyre ástam az ebay pokoli bugyraiban és rengeteg megbotránkoztató, őrült eladó tárgyra bukkantam. Ezekből szemezgettem most nektek.
Remélem elnyeri tetszéseteket! 

1.) Emberrabló mikulás jelmez: 

Ha már unod a szokásos kövér, fehér szakállas mikulás jelmezt és szeretnéd forradalmasítani a december 6.-i télapó műsort, ennek a jelmeznek segítségével könnyedén beöltözhetsz emberrabló télapónak. A gyerekek számára garantáltan maradandó élmény lesz egy ilyen mikulással való találkozás. 

2.) Táncoló, "éneklő" mikulás sapka 

A következő termék az egyszerűség híveinek szól. A télapó vonalnál maradva, íme egy olyan mikulás sapka, mely leköröz minden boltban kapható, unalmas, semmit nem tudó fejfedőt. Ha létezne télapó sapka tehetségkutató, akkor ez a termék biztosan toronymagasan nyerne, ugyanis nem csak táncolni, még hangot kiadni is képes. 

3.) Rakétán ülő Kim Jong Un karácsonyfadísz 

Ez egy politika mentes blog, szóval ehhez a termékhez - mely teljesen legálisan kapható az e-bay-en - mindössze annyit fűznék hozzá, hogy....merész. 

4.) Motoros pizzafutár télapó 

Nem igazán tudom eldönteni, hogy milyen vásárlóréteget szerettek volna megcélozni a kedves készítők ezzel a karácsonyfadísszel, mindenesetre, a pizzafutár mikulást bárki felakaszthatja a karácsonyfájára, aki hajlandó érte kifizetni közel 8000 forintot. 

5.) Kéménybe szorult mikulás karácsonyfadísz 

Szegény öreg mikulást nem kíméli az élet. Az előző díszből kiindulva megszokásból a kéményen keresztül akarta kézbesíteni a pizzát, ám balszerencséjére fejjel lefelé beleszorult a szűk résbe. Ezt a jelentet öntötték formába ennek a dísznek a készítő, ezzel betömve egy minden bizonnyal régóta üres piaci rést. 

6.) Karácsonyfa jelmez kutyáknak és macskáknak

Hogy kis kedvenceink szívében is felélesszük a karácsony lángját, öltöztessük őket karácsonyfának. Bármelyik háziállat örömmel ölti magára az ünnep legszebb ékét, ha nem hiszitek, csak nézzétek meg ezeket a képeket. Hát nem felhőtlenül boldogok? 

7.) Lovagló mikulás jelmez kutyáknak 

Hogy a nagyobb termetű kutyák se maradjanak ki a jóból, ennek a jelmeznek segítségével egyből igáslóvá - vagy rénszarvassá - változhatnak és az ünnep hátralévő részében lelkesen cipelhetik a hátukon a jó öreg télapó bácsit. 

8.) Kövér, szőrős férfi hasat ábrázoló póló 

Igen, ez a póló pontosan az, aminek hangzik. Ha bárki késztetést érez arra, hogy magára öltsön egy kövér, szőrős, tetovált férfi hasát ábrázoló pólót, akkor itt a vissza nem térő lehetőség. Elnézést, most látom, hogy sajnos már minden darab elkelt... öhmmm.... 

9.) Dolgát végző mikulás mintájú wc-papír 

Egyetlen ami eddig (nem) hiányzott az életedből részből se maradhatnak ki a mintás wc-papírok. Ez  a darab most különösen megmelengette a szívemet, hiszen ez az ábra maga egy műalkotás. Mikulás bácsi úgy döntött, hogy egy kéményen ülve végzi el a dolgát, a szükséges wc papírt pedig egy szarvas tartja neki az agancsára akasztva. Ha ettől nem kerülsz ünnepi hangulatba, akkor semmitől. 

10.) Dolgát végző ember mintájú karácsonyfadísz 

Erre nincsenek szavak. Ez a csoda egyetlen karácsonyfáról se hiányozhat. 

High School Musical: The Musical: The series - kritika

Melyik kétezres évek elején született fiatal lány ne ismerné a méltán híres High School Musical szériát, a gyermekkorunk meghatározó musical-jét, mely megalapozta azt a fantázia képet, ami a gimis évekről élt a fejünkben? Úgy akartunk énekelni, táncolni, tanulni és élni, mint Gabriella és olyan tökéletes férfira vágytunk, mint Troy Bolton,egy olyan iskolában tanulva, mint az East High. 

Nekem személy szerint a gondtalan gyermekkort idézi ez a széria, melynek mindhárom filmjét ezerszer láttam és melynek dalait álmomból felébresztve is tökéletesen idézni tudom. A dallamos, fülbemászó betétdalokat még a mai napig hallgatom elvétve és a filmeket is szívesen visszanézném, ha nem szégyenkeznék a töretlen rajongásom miatt ennyire. Évek óta eldöntött tény például, hogy az esküvőmön a Can i have this dance? című dalra fogok keringőzni a férjemmel. 

Éppen ezért örültem meg annyira, mikor a youtube-on először szembe jött velem a High School Musical: The musical: the series (HSMTMTS), új, 10 részesre tervezett amerikai sorozat első előzetese. Ugyanis a Disney úgy döntött, hogy 11 év téli álom után feléleszti a brand-et és az újszülött Disney+ szolgáltatás egyik fő reklámfogásaként készít egy amolyan spin-off sorozatot a közkedvelt filmekből. Más karakterekkel, más történettel, de azonos helyszínen. És éppen ez a kis csavar adja a sorozat legfőbb erényét. 

Nem is igazán a karakterek vagy a történet fogott meg, hanem az ismerős helyszínek és dalszövegek. Olyan mély nosztalgia és gyermeki izgatottság fogott el, hogy miután egymásután 4x-er pörgettem vissza, majd néztem újra azt az egy, 2 perces kis videót, eldöntöttem, hogy nekem ezt látnom kell. 

Dacára annak a rengeteg negatív véleménynek, melyek elárasztották a sorozatot reklámozó youtube videók komment szekcióját, az én lelkesedésem nem lankadt és türelmetlenül vártam, hogy a “kizárólag” a Disney+ kínálatában látható sorozat első része felkerüljön az internetre. 

Nem vártam magyar feliratot vagy szinkront, nem is lepődtem meg, mikor nem találtam, a szegényes, tört-angol nyelvtudásommal ültem le az alig 20 perces epizód elé, melynek szerencsére olyan egyszerű a nyelvezete, hogy még én is könnyen megértettem. Pláne, hogy musical-hez híven, a rész fele éneklésből állt. 

A cselekmény sok szereplőt mozgat, akik felszínesen ugyan, de mind felbukkannak az első részben. 3 fő karakter, 1 lány és 2 fiú adják a központi szálat képző szerelmi háromszög alapjait. Nini, aki az első iskolai napon szakít ex-barátjával, a musical gyűlölő Ricky-vel, majd még talán aznap - ebben nem vagyok biztos - összejön a suli tipikus menő figurájával, EJ-vel. A sorozat nézése közben végig úgy éreztem, hogy Nini-nek szánják az áldozati szerepet, őt kellene sajnálnom, viszont számomra nem vált szimpatikussá a viselkedése alapján. Tény, hogy nem szép dolog, amit Ricky csinált vele, de véleményem szerint mégse kellene ilyen gyorsan átülnie egy másik fiú ölébe. 

Rajtuk kívül még a 2 tanár, Miss.Jenn és Mr.Mazzara tekinthetők fontos szereplőknek. A drámatanár és a tornatanár, akárcsak az eredeti filmekben, itt is ellentétes oldalon állnak a diákok szabadidős tevékenységének kérdésében. 

Említésre méltó karakterek közé sorolható még Carlos, a meleg koreográfus fiú, aki közvetlen viszonyt ápol Miss.Jenn-el és bár nem mondják ki, vélhetően meleg. Pontosan ennyi derül ki róla az első epizódból. 

Továbbá ott vannak még a két főszereplő, Nini és Ricky legjobb barátai, a vörös hajú Big Red (tényleg ez a neve az Imdb szerint), illetve Ashlyn, akinek egyelőre nincs személyisége. 

A többiek mind egy vagy még annyi mondatos mellékszereplőként biztosítják a színpadi darab háttértáncosait. 

Ha már a meleg témánál vagyunk. Értem én, hogy minden eddiginél tüzesebben lobognak a meleg jogok, főleg Amerikában, de Nini leszbikus szüleit már tényleg kicsit erősnek éreztem. Nem baj, nem bűn, csak az én ízlésemnek kicsit sok volt. 

Az első epizódról szólva; összességében tetszett. Az első részekre jellemző feszített tempó itt is jelen volt, sokat akart egyszerre fel markolni azzal, hogy egyből felfuttatja a fő konfliktusokat és bemutatja az összes szereplőt, mely miatt kicsit túlzsúfolttá vált a rész, de egyébként élvezhető maradt. Érzek némi hiányosságot, de bízom abban, hogy a következő epizódok során majd szépen kiforrja magát a sorozat. 

A sorozatról egyébként nem szeretnék egyelőre konkrét, velős véleményt formálni, elvégre, ez még csak ez első rész volt, még bárhova kifuthat, viszont azt meg kell említenem, hogy ezek a párhuzamosan a kamerába néző, a sorozatból kibeszélő riport szerű gondolatok, monológok, nem igazán nyerték el a tetszésemet. Számomra olyan valóságshow szerűvé teszik az összképet, kizökkentenek a sorozat világából. A szereplők belső gondolataink a kimondatására léteznek ennél sokkal jobb megoldások is szerintem. 

A dalok közül stílszerűen, az első film első dala, a Something new került egyedül elő, amit a diákok, mint próba dal adtak elő a válogatáson, illetve felcsendült még egy, Nini által írt dal is Ricky előadásában. Első hallásra, mint laikus, azt mondanám, hogy tehetséges, ígéretes színészeket válogattak be a castingosok, de tagadhatatlanul furcsa volt az ezerszer hallott,megszokott dalokat más előadásában hallani. 

Összegezve: a HSMTMTS egy könnyed, főként a nosztalgiára és a HSM sikerére építő sorozatnak ígérkezik, első benyomásra többnyire szimpatikus, egyedi karakterekkel, nem túl egyedi, de tűrhetően sablonos konfliktusokkal és remek betétdalokkal. 

Valószínűleg a HSM hátszele nélkül, így önmagában, mint történet, csak egy gyenge Glee koppintás volna, viszont ilyen formában, én nem zárkózom el a folytatástól. Az előzetesben látott képek alapján még bőven tartogat biztató dolgokat a sorozat. 

Ha kedvet kaptál a sorozathoz, tekintsd meg az előzetest ide kattintva. 

A nagy fa kérdés: igazi vagy mű?

Ha év vége és december, akkor szinte már az ünnep elmaradhatatlan elemévé vált az az évtizedes viszály, mely a karácsonyfa vásárlást övezi. Az egyik oldal az élő, az ünnep előtt frissen kivágott igazi fenyőfára esküszik, míg a másik oldal semmi pénzért nem volna hajlandó élő fát beengedni az otthonába. 

Ez az a kérdés, mely minden évben előkerül, hogy aztán ismét meghányja-vesse a nép, majd az ünnepek múlásával együtt ez is bekerül a szekrény mélyére a díszekkel együtt, hogy 1 év múlva ismét megújult erővel szakítsa szét a az embereket. 

Az ünnepek és a magas kiadások miatt egyébként is feszült polgárok kapva-kapnak az alkalmon, hogy egy kemény vita keretei között adják ki magukból a feszültséget és most, hogy hivatalosan is a klímasztrájk lett az év szava, talán minden eddiginél jobban előtérbe került az a bizonyos örök-kérdés, hogy melyik a zöldebb, a gazdaságosabb, az erkölcsösebb választás: az igazi vagy a műfenyő? 

A karácsonyfa állítás eredetileg egy német hagyomány volt. Egy nagy virágcserébe ültetett fatönkhöz erősített deszkaszálra három, felfelé rövidülő deszkát szegeztek keresztbe, majd a végeiket gyertyákkal díszítették. Ez volt az úgynevezett karácsonyi piramis, a ma ismert karácsonyfa elődje. A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein az egyszerű karácsonyi piramis dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni. A klasszikus értelemben vett karácsonyfa megszületésére a 20.századik várni kellett, ekkor kezdték el ugyanis a kis gallyak helyett a teljes fát almákkal és gyertyákkal feldíszíteni. A karácsonyfa német közvetítéssel eljutott a világ minden pontjára, elkezdte térhódítását, ma pedig már alig akad család Magyarországon, aki ne állítani valamilyen formában fát a szeretet ünnepén. 

Az évek elteltével aztán a fák köré egész iparág épült, megjelentek az első fenyőfa ültetvények, melyek kimondottan azért jöttek létre, hogy az egész évben nevelgetett fákat karácsonykor kivágva értékesíthessék az embereknek. 

Az áruházláncok évről-évre, szinte egymással versengve, egyre korábban pakolják ki az első díszeket a polcokra és tagadhatatlan a tény, hogy az évnek ebben a szakában bonyolítja a kereskedelem a legnagyobb forgalmat. Ám a boltba betérve a vásárlók már nem csak az ünnep díszeit és az ajándékokat szerezhetik be, hanem magát a szoba ékét is; a karácsonyfát. 

Nem kellett sokat várni ahhoz, hogy a karácsony hullám és a környezetvédelem fokozódó trendje életre hívja a műfenyőket és az első darabok legördüljenek a futószallagról. Megszülettek az első műfenyeő, amik az általános genetikának ellentmondva, évről-évre egyre szebbek, zöldebbek, modernebbek és valósághűbbek lettek. 

Egy ideális világban ez volna a tökéletes termék. Szakasztott olyan, mint az igazi, méretre választható, nem hullatja a leveleit, nem kell félni se az éles tűlevelektől, se a törzsön maradt gyantától és az ünnep végével nem kell az egész lakást összepiszkolva kirángatni az utcára, elég csak összecsukva elrakni az egyik sarokba. 

Egy ideális világban a műfenyő szép lassan először háttérbe szorította volna, majd teljesen lesöpörte volna a piacról a valódi fenyőfákat és ezzel millió és millió fenyőfát mentett volna meg a halálra születéstől, illetve a megszégyenüléstől, viszont nagy bánatomra nem egy ideális világban élünk. 

Ebben a világban ugyanis minden terméknek két piaca van; azok, akik szeretik és azok, akik megvetik. Ez alól pedig a műfenyő se kivétel. 

A kedvelőire jellemző, hogy úgy védik a valódi fenyőfát, mintha a gyermekük lenne és minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy egyetlen karácsony se teljen el fa tetem nélkül a nappaliban. Kár ezt szépíteni: a valódi fenyőfa nem más egy halott élőlénynél, akit saját akaratodból bevonszolsz az intim élőhelyedre és teleaggatod csicsás gömbökkel. Ha a fenyőt behelyettesítenénk akármilyen más élőlénnyel, biztosan rám hívnád a rendőrséget, ha elkezdeném árusítani a parkolóban. 

A témára visszatérve, a valódi fa fanok legkedveltebb érvei között megtaláljuk az olyan klasszikusokat, mint a “mű fenyőnek nincs illata”, illetve, “a gyerekeknek valódi fa kell”, továbbá a kedvencem “ ezeket azért ültetik, hogy utána kivághassák”. 

Nos, az utolsóhoz inkább nem fűznék hozzá semmit, mert nem tudnám nyomdafestéket tűrő módon megfogalmazni, hogy mekkora egy %@/!7”*, inkább térjünk át a másik két érvre. 

Az illat dolog, ha valakinek valóban annyira a szíve ügye, egyszerűen megoldható egy fenyőfa illatú gyertyával, vagy még ennél is egyszerűbben egy szimpla, akármelyik benzinkúton fillérekért kapható autóillatosítóval. Arról a kis fenyőfa alakú tárgyról beszélek, ami minden régi, „zs” kategóriás magyar filmben ott himbálózik az autó visszapillantó tükrére akasztva és általában olyan intenzív illata van, hogy csak kevesen tudják pár percnél tovább elviselni zárt légtérben. 

A gyerekekkel kapcsolatos érvelésnek én is áldozatául estem, ugyanis mióta csak megszülettem, csakis igazi karácsonyfás ünnepségeken vettem részt. Otthon is igazi fenyő volt, a nagyszülőknél is, az iskolában is, az áruházakban is, mindenhol. Mindaddig, míg idősebb koromban szívügyemmé nem vált a környezetvédelem, számomra a valódi karácsonyfa volt a természetes. Amint eljutottam abba a korba, hogy hangot mertem adni a véleményemnek, rögtön elkezdtem a családomban kampányolni az igazi fenyő ellen, mondván, ha már a tömeges fakivágást nem tudjuk megállítani, legalább mi ne tápláljuk tovább azzal, hogy megvásároljuk őket, de leintettek a már ezerszer hallott kifogással: de az öcséd még kicsi. 

Nos, első kezű tapasztalatból állítom, hogy az én “kicsi öcsémet” sokkal jobban érdekelte az, hogy mi van a fa alatt, mint maga a fa. Azt a szép szeretetteljes hagyományt, hogy december 24.-én a család meghitt karácsonyi zenéket hallgatva együtt díszíti fel a fát, ugyanúgy ki tudja szolgálni egy műfenyő is, mint egy igazi és még a talpalást is megússzuk. Nem kell faragni a törzset és folyamatosan takarítani a tűleveleket, arról nem is szólva, hogy csak egyszer kell egy nagyobb összeget rákölteni, utána szerencsés esetben hosszú évekig kiszolgál. 

Összegezve: azt gondolom, egyértelműen látszik, hogy én melyik pártot fogom, ellenben nem pártolom azt a hozzáállást, hogy csak nekem lehet igazam. Van egy véleményem, melyet kifejtettem, de nem zárkózom el attól, hogy mások ellenérveit is meghallgassam és lehetőség szerint oldalt váltsak. A karácsonynak, mely a szeretet ünnepe, nem a viszálykodásról kell szólnia, hanem az összetartásról. Ne hagyjuk, hogy egy olyan lényegtelen kérdés, hogy mű vagy igazi fenyő díszítse a lakást, éket verjen közénk. 

A karácsonynak nem a fa, nem a hó, nem az ajándékok és még csak nem is a fára kerülő díszek a lényege, hanem a család és a szeretet. Tartsuk hát ezt szem előtt, mikor legközelebb vita helyzetbe kerülünk a karácsonyfával kapcsolatban. 

8 db ingyenes/pénztárcabarát program és helyszín Pécsen

Havihegyi Mandulafa! 

Mi más kerülhetne a lista élére, mint a méltán híres fa, melyet egy kontinens ismert meg és egy város ünnepelt, mikor 2019-ben elnyerte az “Európa év fája” címet. Ekkor hirtelen hatalmas népszerűségre tett szert és mindenki vele akart fotózkodni. Mostanra ez a hullám már lecsengett, a helyszínre újra béke költözött, hogy helyet biztosítson a tökéletes harmonikus kikapcsolódásra a város felett. 

Ha az ember már felkapaszkodik odáig, érdemes betérnie az ingyenesen látogatható Boldogasszony-templomba, amit mindenki csak Havihegyi templomként emleget. Nagy ámulatra nem érdemes számítani, de a nyári hőség elől egy remek átmeneti menedéket nyújtanak nehéz mészkő falai. 

Tettyei-romok 

Amennyiben még nem unjuk a lábunk előtt heverő várost - márpedig ezt nem lehet megunni - egy másik, újabb szögből csodálhatjuk meg a kacskaringós utakat a Tettyei romok történelmi ölelésében. A romok közé épített ritka csúnya vas szörnyeteg bár erősen rondítja a kilátást, viszont a funkcióját, mely a kilátás zavartalan biztosítása, tagadhatatlanul ellátja. 

A romok körül aranyos zöldterületet telepítettek, kicsit lejjebb ereszkedve pedig szökőkútba és modern, felszerelt játszótérbe botlik az ember. A játszóteret elhagyva, pár méterrel arrébb, 3 darab a domboldalba fektetett csúszda várja az örökmozgó gyerekeket. 

Niké-szobor:

Még magasabbról és immár teljes nagyságában csodálható meg a panoráma a város egyik legmagasabb kilátójából, amit a Niké-szobor tesz minden másiktól különbözővé. A kilátóba levezető lépcsők remek ülőhelyként szolgálnak a sétában megfáradt emberek számára, a bevállalósabbak pedig a szoborhoz futó vékony falakon való egyensúlyozás biztosít veszélyes játszóteret. 

A kivilágított, ragyogó város látványa érdekében érdemes sötétedés után érkezni és didergésig maradni, ugyanis ezt az álomszerű, filmbeillő látképet garantáltan nem fogod könnyen magad mögött hagyni. 

Pintér-kert arborétum: 

Miután a várost alaposan szemügyre vettük, térjünk vissza a természetbe, melyhez adja magát a lehetőség a szintén a Mecseken található Pintér-kert arborétum. Azontúl, hogy az összes helyi növény megtalálható benne, több, mint 30 védett növény is gazdagítja a kert növényállományát. A kis ösvényeken haladva a virágok mellett szobrokat és szökőkutakat is megszemélhetnek a látogatók, miközben a fejük felett futó fák ágain mókusok kergetőznek a madarak dallamos énekében. 

Belépőjegy: 400 Ft/fő 

Balokány-liget: 

A kihagyhatatlan Zsolnay-negyed meglátogatását követően könnyed levezető séta lehetőségét kínálja a negyeddel szemben található Balokány-liget. Az egykori Balokány fürdő romjait elhagyva a szemünk elé tárul az a mesterségesen telepített tó, melynek felszínén a szomszédban felépült Kodály-központ sziluettjét láthatjuk megcsillanni. A tó nem nagy, erőlködés nélkül, nyugodtan körbesétálható, de a köré rakott padokon bármikor pihentethetik a lábaikat. 

Dél-Dunántúli regionális könyvtár és tudásközpont: 

A kinti programokat megunván, vagy ha egy kis csendre vágyakozva, bátran betérhetünk a Balokány szomszédságában álló óriási szürke épületbe, melynek üvegablakai nem titkolják a hely funkcióját. Ez a hely összegyűjti és emeletekre rendszerezi Pécs lakosait, ugyanis látogatói között megtalálható mindenki, a kicsiktől- a nagyokig, aki valaha, valahogy kapcsolatba kerül a könyvekkel. Az első szinten idősek újságot lapozgatnak, a másodikon diákok görnyednek a könyvek felett vagy sziesztáznak a babzsák fotelekben ülve, a negyedik emelet pedig a gyerekbirodalom a maga gyermek irodalmi gyűjteményével. 

A belépéshez és kölcsönzéshez olvasójegy szükséges, viszont bárki bemehet körbenézni vagy olvasni egy ingyenes napi jegy megváltásával. Ehhez mindössze egy személyi igazolvány és lakcímkártya bemutatását kérik a recepción. 

1 éves olvasójegy: 3000 forint (számos kedvezmény elérhető)

Malomvölgyi-tó: 

A sportos, nagy sétákat kedvelő természetbarátok számára kellemes időtöltést nyújt a város szélén található Malomvölgyi-tó. A két tó együttes nagysága kb 29 ha, körülöttük dimbes-dombos, kirándulók és futók által kitaposott poros ösvényen járható körbe a vízterület. Ha az ember csak sétálni érkezik, érdemes fokozottan figyelni és tekintettel lenni a tó körül rendszeresen futó és kerékpározó sportolókra. A balesetek elkerülése végett ne akadályozzuk embertársainkat, ugyanis az ösvény keskeny, nem mindenhol fér el kényelmesen egymás mellett két ember. 

A tó szélén kialakított parkoló biztosítja a biztonságos parkolást, de akár busszal is megközelíthető a helyszín. Gyerekek számára játszótér épült, ahol nyugodtan ugrálhatnak, miközben a felnőttek a közelben legálisan grilleznek a kialakított tűzakóhelyen, az étel pedig komfortosan elfogyasztható a fából ácsolt asztaloknál ülve. 

Vásár: 

Ha vasárnap, akkor vásár! Minden vasárnap reggel 6-tól délig számtalan árus várja a használt, olcsó portékára és kincsvadászatra éhes vásárlóit a Pécsi vásár a vásártéren. Mindenki, aki egy kicsit is nyitott arra, hogy emberekkel birkózva turkáljon koszos dobozok lomos tartalmában, igazi kincsek után kutatva, az nagy élvezetet fog találni a vásár bolhapiac részlegében. De vásárolható a területen friss zöldség-gyümölcs, eredeti csipkézett terítő, fehérnemű, télikabát, egyenruha, import áruk, szerszámok, kerti kellékek, antik tárgyak, szőnyegek, festmények, elektronikai cuccok, bútorok, sőt a kisállat vásárban akár ingyen elvihető kiscicára is szert tehetünk. Amit a vásárban nem találsz meg, az nem is létezik. 

Óvatosságra intem azokat, akik nem kedvelik a tömeget és a zajt, de mindenki más számára ajánlom, hogy legalább egyszer tapasztalja meg az igazi vásári hangulatot. 

Képek forrása: google.hu

Kék szalag mozgalom - országos összefogás az állatkínzás ellen

Biztosan ti is hallottatok arról a Balotaszállási nőről (asszonyról), aki az autója után kötötte kutyáját, majd elindult az úton. Addig és olyan sebességgel hajtott, míg az állat már nem tudta futva követni, össze bicsaklott a földön, majd meghalt. Tudjátok mit kapott ezért az embertelen kínzásért cserébe a nő? Semmit! A médiafigyelem, a petíciók, a fenyegetések, a tüntetések nem vezettek sikerre, a nő jelenleg is szabadlábon védekezhet a vádak ellen. 

Bizonyára sokat fejében megfordul a kérdés, hogy mégis mi késztette a nőt arra, hogy ily módon bánjon egy védtelen, ártatlan állattal. Mégis milyen alapon játszik isten? Milyen alapon helyezi feljebb önmagát egy állattal szembe és dönt a sorsáról? Miből gondolta azt, hogy joga van megölni? 

Miért gondolja ezt bárki is?! 

Minden állat élete pontosan ugyanannyit ér, mint egy emberé. Nekik is pontosan ugyanannyi joguk van a békés élethez, az evéshez, a nyugodt pihenéshez, a szeretetteljes otthonhoz, a gondoskodáshoz, mint az embernek. És attól, hogy nekünk vannak eszközeink ellenük, nem jelenti azt, hogy használnunk is kell őket. 

Azzal, hogy egy ember állatot fogad magához, ugyanolyan kötelezettséget vállal, mint egy gyermek esetében. Ételt, italt, "ruhát", szeretet, otthont, figyelmet kell biztosítania az élőlény számára. Felelősséggel tartozik iránta, mely néha kellemetlen eseteket szülhet - például az állat elszökhet, rátámadhat valakire, rossz helyre piszkíthat. Ilyen helyzetekben ugyanaz a teendő, mint a gyermek esetében. Bocsánatkérés, megegyezés, kompromisszumkeresés, fegyelmezés, esetleg kisebb, nevelő célzatú büntetés. 

Ahogy a gyermekedet se ölöd meg, mikor véletlenül betör egy ablakot játék közben, úgy a kutyád életét se vedd el, amikor elszökik a kertből. 

Értsd meg, hogy nem vagy Isten! Nincs jogod más élete felett rendelkezni. Nincs jogod megverni, megkínozni, éheztetni, bezárni, megkötni, megcsonkítani, megölni! Nincs jogod másképp bánni vele, mint embertársaiddal. 

Amennyiben ugyanezt egy emberrel tette volna meg, már biztosan a börtönben ülne előzetesben, míg szerencsétlen, védtelen kutya esetében azért is küzdeni kellett, hogy egyáltalán cikkezzenek róla. Ha nem kerül fel az a videó, valószínűleg megjegyzés nélkül megússza. 

És az csak egy kiemelt eset, amiről éppen tudunk, miközben a háttérben több millió állat él hasonlóan mostoha körülmények között, állattartásra alkalmatlan emberek társaságában. 

Az állatvédő szervezetek minden követ megmozgatva törekednek arra, hogy minél több állatot biztonságba helyezzenek, de a kapacitásuk véges és nincs mögöttük egy nagyobb állami szerv, amely változást idézhetne elő. 

A menhelyek tele vannak szeretetéhes, bántalmazott, szerencsétlen sorsú állatokkal, akik csak egy simogató kézre vágynak, az emberek mégis inkább pénzt költenek egy újonnan született vagy kitenyésztett kedvencre. 

Lássuk be, másról se szólnak a hírek, minthogy hol és milyen undorító módon bánnak éppen az ártalmatlan kedvencekkel. Bűntudat nélkül kiteszik őket az utcára vagy lökik őket a folyóba. Rosszabb esetben videóra veszik a bántalmazást. 

Ez az állapot tarthatatlan! A Magyarországon jelenleg hatályban lévő állattartásra és állatkínzásra vonatkozó szabályai megérettek a szigorításra! 

Legyünk mi, a nép, aki tesz ez ellen! Nekik nincsenek önvédelmi eszközeik, segítsünk nekik mi! Hallassuk mi a hangunkat a bántalmazott állatok nevében! Lépjünk fel az állatkínzás ellen, hogy az elkövetők elnyerjék méltó büntetésüket. 

Érjen annyit egy állat élete, mint egy emberé! 

Amennyiben egyetértesz a fent leírtakkal, csatlakozz te is hozzánk, az országos kék szalag mozgalomhoz és érjünk el együtt változásokat az összefogás erejével. 

Harcoljunk az állatok semmibe vett jogaiért!

(képek forrása: facebook.com/kék szalag mozgalom csoport) 

24 jel, hogy felnőttél

1. Mikor nem azért sietsz haza a munkából, hogy otthon végre pihenhess, hanem mert a frissen kimosott ruháknak meg kell száradnia még sötétedés előtt. 

2. A pároddal már csak azért hívjátok fel egymást napközben, hogy megkérdezzétek, mi kell a boltból vagy, hogy mi legyen másnap az ebéd. 

3. A ruhaboltok helyett, az élelmiszerboltok miatt térsz be a nagy bevásárlóközpontokba. 

4. Minden júniusban rendesen meggyászolod a diákkori nyári szüneteket, melyekbe neked már soha többé nem lesz részed. Régen a nyár 3 hónap szünetet jelentett, dolgozó emberként már nem több 10 hétvégénél. 

5. Sőt, a “szünet” mint fogalom, már csak egy ismerősen csengő szó a távoli múltból. Mi az, hogy szünet? Ja, arra az évi 20 nap fizetett szabadság gondolsz, mellyel úgy kell gazdálkodni, hogy kitartson az ünnepek alatt és jusson a nyaralásra is? 

6. Mikor a boltban vásárolva már nem az válik a legfontosabb szemponttá, hogy szükséged van-e az adott termékre, hanem hogy sürgős-e annyira a megvétele-e, hogy el lehessen halasztani a fizetésig 

Soha nem növünk fel, csak megtanuljuk hogyan kell nyilvánosan viselkedni. 

7. Vásárlás közben márkák helyett elkezdesz árakat nézni. 

8. Igényelni kezded a boltok akciós reklámújságait és mindig legalább akkora élvezettel lapozgatod őket, mint annak idején a divat magazinokat. 

9. Szabályos élvezet okoz számodra az új mosogatószivacs látványa. 

10. Nem ér véget a napod a munkából hazaérve, sőt, még csak akkor kezdődik el igazán, hiszen még vár rád a takarítás, a főzés, a mosás, a vasalás, a családod teljes körű ellátása, és ha napközben nem sikerült elintézni, akkor még a boltba is el kell vonszolni magad. 

11. A táskádban a tartalék rúzsokat, fésűket leváltják a szatyrok és a túlélő csokik, a pénztárcád lassan megtelik blokkokkal és a boltok hűségkártyáival. Olyanok ezek a kis izék, mint régen a pokémon kártyák. Gyűjtsd össze hát mind! 

12. Észre se veszed, de szép lassan már annyit jársz bizonyos boltokba, hogy a pénztárosok elkezdenek a neveden szólítani. 

13. Miközben a lázadó tinikorban arról szóltak az esték, hogy éjszakába nyúlón szörföztél a neten és éjfél előtt meg se ágyaztál, mostanában a nap végére a fáradtság már annyira maga alá gyűr, hogy a 9 órát is alig bírod kivárni. Akár hétköznap van, akár hétvége. 

14. Míg régen a hétvége a pihenésről és a feltöltődésről szólt, addig most ezt a két napot használod ki arra, hogy utolérd magad a hétköznapok alatt felgyülemlett házimunkákban. (Még mindig nem érted? A nyugdíjas évekig felejtsd el a pihenést. Nem lesz időd pihenni) 

15. Sokkal többre értékelsz egy nyugodt, összebújós estét a pároddal, mint egy vad, szombat esti bulit a barátokkal. Nem vágysz már arra, hogy kimozdulj. Alig várod, hogy otthon lehess. 

16. Le lehet téged nyűgözni annyival, hogy valaki elmosogat helyetted. 

17. A divatos ruhák helyét átveszi a praktikum és a kényelem. 

Most már érted, miért nem akart pán péter soha felnőni...

18. Többé már nem egy zacskó chips-ért szaladsz el a boltba este 7-kor, hanem wc papírért, ami mindig a legrosszabb pillanatban fogy el. 

19. Elkezded kivágni és gondosan gyűjtögetni az újságokban megjelenő kuponokat. Igen, kuponokat. 

20. Állandó szófordulatoddá válnak azok a mondatok, hogy: utálok felnőtt lenni!/ a felnőtt élet szar! 

21. Munkaidőben hódolsz a hobbidnak és pörgeted a facebook-ot, mert csak akkor jut rá idő. (mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy ezt a cikket is a munkahelyemen gépelem) 

22. Meg se tudod fogni az aktuálisan olvasásra váró könyvet/könyveket, nemhogy elolvasni! 

23. Elkéretőzől vagy ellógsz korábban a munkából, hogy beérj a hivatalokba zárás előtt, mert azok valamiért pont 4 órakor csuknak be, amikor az emberek többségének éppen véget ér a munkaideje. 

24. De a legbiztosabb jele annak, hogy felnőttél, az az; hogy elkezded elrakni, sőt követelni, a blokkokat, hogy azok alapján minden hó végén költségvetést tudj írni. Évek óta várom, hogy kiderüljön, valaki apró összegekben, minden hónapban pénzt emel le a kártyámról és nem én költök ennyit, de állandóan csalódnom kell…

A fájdalom a felnőtté válás része. Így tanulunk. 

(képek forrása: google) 

A Csernobili (be)robbanás

Az HBO legújabb mini sorozata legalább akkorát robbant az interneten, mint az atomerőmű, melynek katasztrófáját feldolgozza. Természetesen nem másról beszélek, mint a lényegre törően csak ˇ”Csernobil” névre keresztelt 5 részes mini sorozatról, mely soha nem várt népszerűséget generált magának mindössze 1 hónap leforgása alatt. 

A Trónok harcát gyászoló rajongók átvándorlása idegen földekre, a nyári szünet beköszönte és természetesen a minőséget jelentő HBO együttes sikerének is betudható hype a semmiből keletkezett és tarolta le az internetet, mely után már az is a sorozatról beszélt és idézett, aki egyetlen részt se látott belőle. 

Minden influencer vagy tartalomgyártó meglovagolta már a hype hullámát, így én se akartam kimaradni. Szóval, ha kíváncsiak vagytok, mi az én racionális véleményem a sorozatról - amit egyébként már azelőttről ismertem, hogy elterjedt volna a 3.6-os meme - akkor tartsatok velem. (Spoiler: tetszett) 

Azok számára, akik a kómából felébredve most térnek vissza az internet földjére, röviden összefoglalom, miért is van minden tele Csernobil-al, honnan érkezett ez a sok atomenergia szakértő, miért cikkeznek erről a témáról a sajtóban és miért vált szállóigévé a “nem jó, de nem is tragikus” mondat. 

Az egész réges -régen, egy messzi galaxisban kezdődött, május elején. A világháló népe megtörten gyászolta a harcoló trónokat és kétségbeesetten kutatta azt a valamit, azt a szent sorozatot, mely új értelmet ad az életének. Ekkor, mint égből leszálló messiás, az HBO-ra megérkezett a Csernobil sorozat és minden könnyet felszárított. Mint fuldokló a mentőöv után, úgy kaptak rá a kétségbeesett sorozatfüggők az új szerre, mely átmenetileg kielégítette az igényeiket. 

Na, de mi is ez a misztikus sorozat, mellyel kapcsolatban, mindenki nagy meglepetésére, csak nagy nehézségek árán lehet negatív kritikát találni? 

Nem más, mint a méltán híres és köztudatban élő Csernobili atomerőmű katasztrófáját feldolgozó dokumentumfilm/dráma. Az HBO vígjáték, dráma címkékkel látta el, de én erősen szkeptikus vagyok azzal szemben, hogy ebben a sorozatban bármi humoros jellegű is volna. Nevethetünk néhány szituáció vagy karakter hozzáállásának abszurditásán, esetleg Legaszov és Borisz komoly, mégis fesztelen csipkelődésén, viszont ezeken kívül semmi.

Ez egy nagyon mélyreható, lelkileg borzasztóan megterhelő, túlzottan is realisztikus tragédia felelevenítése ijesztően magas minőségen. A nézők gyakran hangoztatják a kommentek között, hogy a sorozat teljesen beszippantotta őket. Akár egy virtuális valóságban, úgy érezték magukat, mintha testközelből látnák, tapasztalnák, éreznék az eseményeket. És ez tényleg igaz. 

A sebtében felhúzott, a valódi városra megszólalásig hasonlító díszletek között a rendezők és alkotók valóban egy olyan emberi, humánus atmoszférát teremtettek, hogy a néző elfeledkezett arról, hogy a jeleneteket csak a képernyőn át szemléli. Én, mint szuperézékeny ember, éppen ebből az okból kifolyólag csak naponta 1 részt bírtam megnézni, mert annyira megterhelt lelkileg és utána még pár óráig csak félgőzzel működtem, oly mértékben leszívta az energiáimat. Szóval, ha hozzám hasonlóan hiperempatikus vagy, akkor fogadd óva intésemet. 

Ez az a sorozat, amit látni kell. Nem azért, mert aktuálisan trend, nem azért, mert követni kell a csordát, nem azért, mert 9.6-os értékelést kapott Imdb-n, ezzel minden idők legsikeresebb sorozatává avanzsálódva. Hanem egész egyszerűen azért, mert ilyen csontig hatolóan, kijózanítóan, reálisan, őszintén és hitelesen még mű nem dolgozta fel a Csernobilban történteket. És ezt minden európainak ismernie és tudnia kell. Tudni, szembesülni kell azzal, hogy mi, hogyan, mikor és miért történt, mert ha a fiatalabb generációkra nem is, de a szüleink, nagyszüleink generációjára közvetlen hatást gyakorolt. Mind lelkileg, mind egészségügyileg. 

Ha álmunkból felébresztve, kívülről, elölről-hátulról nem is, de minimum hallásból illik ismerni azoknak a hősöknek a nevét, akik ott küzdöttek az életük árán az események gyújtópontjában, az életveszélyes mértékben sugárzó reaktor zónában, nem önzetlenebb okból, mint hogy, minimalizálják a károkat és megakadályozzák a fertőzés tovább terjedését. Ők az életüket adták azért, mert egy bizonyos ember a reaktorban, Antoly Dyatlov, felsőbb hatalmi nyomásra rossz döntést hozott. 

És itt kanyarodunk rá arra, hogy mi is a sorozat valódi üzenete azon túl, hogy testközelből bemutatja a tragédiát, illetve lebutított tudományoskodással elmagyarázza, hogy miért is robbanhatott fel egy RBMK reaktor. A robbanásoktól, kiáltozásokkal teli füstfelhő forgatagából szép lassan előtérbe kerül a valódi ellenség, a gyomorba vágó tény, hogy az igazi gyilkos nem az atomsugárzás, hanem a politika. 

A Csernobil sorozat a valaha készült legjobb kormányellenes propaganda film - és még csak el se ferdítették benne az igazságot, ahogy manapság szokás. Nincs negatív filter, hazugság, kontextusból kiragadott félmondatot vagy képek, csak a színtiszta valóság, mégse kell senkit arra buzdítani, hogy a párt ellen forduljon, mert megteszi magától. 

Antoly Dyatlov mellett az összes öltönybe csomagolt okoskodó politikus karaktere is olyan mély zsigeri gyűlöletet ébresztett bennem, amilyet kitalált személy még soha. Csak néztem, ahogy győzködik a társaikat és önmagukat arról, hogy egy RBMK reaktor nem robbanhat fel, ahogy megizzadva küzdenek az igazság leplezéséért, majd bosszankodnak, mikor kiderül, aztán mikor megláttam, ahogy az egyetlen józanul gondolkodó tudós, Legaszov tudományos érveit is semmibe veszik, sőt, megmagyarázzák, hogy miért nem lehet igaza, akkor kedvem támadt az mindegyiket felképelni. Jól van, azt hiszem erről ennyit, mielőtt még jobban felhúzom magam. 

És ha az nem volna elég, hogy makacsul kizárnak mindent, ami szembe megy a konzervatív életszemléletükkel, a legtragikusabb az egészben az, hogy az ostoba döntéseik miatt több százezren haltak meg, mivel nem evakuáltak időben és mivel nem elég nagy területet evakuálták. A reaktor nyitva szivárgott, sőt zúdította a világra a mérgező anyagokat, már két teljes napja, mire a kiküldött csapatok végre engedélyt kaptak az intézkedésre. Ez is csak azután következett be, hogy már nem lehetett tovább tagadni a nyilvánvalót. 

A politikától eltávolodva - ugyanis ez egy politikailag mentes blog - a sorozat egy másik zseniális húzása volt az, hogy néhány karaktert kiragadva és közelebbről bemutatva személyessé tette az eseményeket. Miattuk nem egy tömeg tragédiáját láttuk, nem egy tömegért aggódtunk, hanem bizonyos személyekért. Nem egy összesített átlagot láttunk, hanem bepillanthattunk hétköznapi emberek nappalijába, fejébe, mindennapjaiba és megfigyelhettük, milyen hatást gyakorolnak rájuk az események. 

Megismerjük például Ljudmila Ignatyenko-t, kinek tűzoltó férjét az éjszaka közepén hívják be szolgáltba és aki azzal a tudattal indul el oltani, hogy a baleset nem több, mint egy egyszerű, hétköznapi tűz eset. Őt és naiv társait beküldik a reaktorba, majd rá pár napra mind meghalnak. Vaszilij Ignatyenko terhes feleségét hagyta maga mögött. (és ha már itt vagyok, meg kell ragadnom az alkalmat, hogy elmondjam, mekkora felelőtlenségnek tartom azt, hogy Ljudmila terhesen a férje közelébe ment a nővérke minden tiltása ellenére. Egy anyukának nem szabadna ilyen önző módon viselkednie) 

Továbbá ott van még Pavel, a fiatal, 20-as éveiben járó fiú, akit, mint „likvidátor” vezényelnek ki a zónába, hogy két társával együtt, kegyetlenül megöljön minden ott hagyott háziállatot, akik terjeszthetik a sugárzást. Különösen megérintő pontja az epizódnak az, mikor találnak egy kutya családot 5 darab kölyökkel és még a sokat látott, hidegvérű gyilkos Nyikolaj Tarakanov ajaki közül is kiszökik egy lemondó „basszus”.

 A sorozat sok karaktert mozgat, közülük mégis kiemelkednek Borisz Scserbina, a minisztertanács elnökhelyettese, Valerij Legaszov, a Kurcsatov intézet igazgatóhelyettese, illetve Uljana Homjuk, aki azt a rengeteg tudóst képviseli, akik részt vettek a robbanás következményeinek megoldásában. Ők hárman azok, akik a szálak mozgatják, akik szemén keresztül látjuk a háttérben történteket, és akik elmagyarázzák nekünk a dolgok tudományos részét. Ők az intézmények szócsövei, mindaddig, míg a tapasztalatok nem kerekednek felül a kötelezettségeken. 

A Csernobil sorozat 5db, egyenként 1 órás, tematikusan felépülő epizódból áll. Mind-mind a katasztrófa egy-egy ikonikus eseményét, mozzanatát dolgozza fel, ezzel lassan felépítve a történtek vázát. Láthatjuk magát a balesetet, a kormány intézkedését, a helyszínen való kétségbeesett megoldás keresését, az áldozatok haláltusáját, a kórházak túlterheltségét, az önfeláldozó hősök cselekedeteit és végül lezárul a mindent meghatározó tárgyalással meg Legaszov vallomásával. 

A Csernobil sorozat egy tudatosan felépített, megkomponált, feszített ütemű, részetekbe menően pontos, hiteles, őszinte és hiánypótló alkotás, egy tragédiáról, mely több, mint 30 éve kísérti az Európai embereket. Pont azért, mert nem tudtak róla semmit. Ennek okáról, illetve eddig gondosan rejtegetett részletről, titokról is lerántja a leplet ez a sorozat, melyhez hasonlóra már nagyon szüksége volt a világnak. Én szorgalmaznám az ilyen sorozatok további gyártását is más katasztrófákról vagy világot érintő eseményekről, hiszen minél többet tudunk róla, annál sikeresebben tudunk védekezni ellene. Hiába egy szívbemarkoló téma, a Csernobil bebizonyította, hogy sokkal nagyobb igény van rá, mint bárki is hitte. 

Érdemes elkészíteni, érdemes időt szánni rá és érdemes elgondolkodni rajta. De mindenek előtt, tisztelettel kell bánni vele, melyre nem a legjobb eszköz az, hogy kivágott mémekkel árasztjuk el a közösségi oldalakat, de a másik oldalról legalább ezzel is terjesztjük a sorozat hírét. 

Összegezve; ha azon gondolkozol, hogy érdemes –e megnézned, a válaszom az, hogy mindenképpen. Ülj le elé, szánj rá egy délutánt. Csak 5 órát vesz el a napodból, de egy életre szóló tanulsággal gazdagodsz. 

Csak jelent valamit az a 9,6-os Imdb értékelés, hiszen mind tudjuk, hogy az internet népe milyen kritikus….