Sziasztok imádott olvasóim!
Minekután az életformám és a hobbim révén talán még az átlagosnál is több időt töltök a számítógép előtt, illetve a családomban szinte mindenki szemüveges, szinte borítékolható volt, hogy én is előbb vagy utóbb bekerülök a szemüvegesek csoportjába. Éveken keresztül sikerült késleltetnem az elkerülhetetlent különböző ideiglenes szemüvegekkel, viszont tavaly októberében lecsapott rám a végzet; megállapították, hogy szükségem van az állandó szemüvegre, így az én orromra is felültettek egy keretet. Ezen eseményeknek hála, immár fél éve élem a mindennapokat szemüvegesként – mivel a kontaktlencse távol tartom önmagam – így úgy gondoltam, hogy összedobok a témában egy rövidebb bejegyzést, melyen a pápaszemes társaim jót derülhetnek, a tisztán látó emberek pedig bepillantást nyerhetnek ebbe a csodás életbe.
1. Kezdjük rögtön a klasszikussal; beskatulyázás. Az amerikai sablon filmek természetes módon beleültették mindenki agyába, hogy a szemüveges emberek csakis stréberek, kockák, bölcsészek vagy hipszterek lehetnek, de leginkább az első kettő. Ha te szemüvegesként egyik se vagy a felsoroltak közül, az senkit se érdekel, a társadalom kimondatlanul is elvárja tőled, hogy viselkedj a sztereotípiáknak megfelelően. Az a nyomás, melyet az okoz, hogy szemüveges emberként okosnak néznek, egyszerűen leírhatatlan.
2. A nap. A ragyogó napsütés egy csodálatos dolog, jó kedvre deríti az embereket és mindenki sokkal vidámabb. Kivételt képeznek a szemüveges emberek, akik előtt két út áll; vagy vakoskodnak egy napszemüvegben vagy tisztán látnak, de mégse, mert a nap teljesen elvakítja őket. Plusz pont, hogyha ez az állapot vezetés közben áll fenn, amikor nem megengedhető az, hogy végig hunyorogj.
3. Egy kiadós zápor esetén szemüvegesként hirtelen másodlagos problémává válik az, hogy megázik a ruhád, ugyanis ezerszer kellemetlenebb az, hogy a lencsére hulló cseppek akadályoznak a tisztán látásban.
4. És ha már az imádnivaló lencsékről beszélünk, elengedhetetlen, hogy szót ejtsünk a párásódásról, mint jelenségről, ami főként télen teljesen megkeseríti az életünket. Minden alkalommal, amikor belépsz valahova, rá kell szánni minimum pár percet arra, hogy a lencsék kitisztuljanak.
5. A táskám állandó kellékévé váltak a szemüvegtörlő kendők, melyeket hiába pótolok folyamatosan, mindig pont a legrosszabb pillanatban fogynak el.
6. A lencsék úgy koszolódnak, mintha muszáj volna nekik. Hiába élek óvatosan, figyelek arra, hogy ne érjek hozzá, valahogy állandóan koszossá válnak, és ha épp nincs lehetőségem arra, hogy szakszerűen tisztítsam meg, ezáltal a tiltott, ruhával megtörlöm módszerhez folyamodok, az csak ront a helyzeten.
7. Az a bizonyos rutinmozdulat, amit minden szemüveges ismer, mikor a középsőujjal feltoljuk az orrunk hegyére a lecsúszott szemüveget, nagyon hamar idegesítővé válik. Pluszban frusztráló, ha olyan munkád van, ami megköveteli azt, hogy sokszor nézz lefelé. Több idő megy el arra, hogy állandóan a szemüvegemet piszkáljam, mint amennyit munkával töltök.
8. Pólót/pulcsit/sálat lehetetlen úgy levenni, hogy ne rántsa magával a szemüveget.
9. Lófarkat meg se próbálj szemüvegben készíteni. Nem ér annyit.
10. Az a kellemetlen pillanat, mikor csókolózni szeretnél a pároddal vagy csak egy puszit adni az ismerősödnek, de a szemüveg akadályként ékelődik az arcotok közé. Ilyenkor két dolog tehetsz; vagy leveszed és újra megpróbáljátok, de addigra elröppen a pillanat, vagy erőszakosan neki nyomod a lencsét a zsíros, izzadt arcának, mely után életbe lépnek a 4. pontba foglaltak. Egyszerűen nem létezik erre jó megoldás.
11. Amikor a frissen kifestett szempillákra felveszed a szemüveged, melyek az első pislogás után feketére festik belülről a lencséket…..felbecsülhetetlen!
12. Illetve, amikor elfeledkezel arról, hogy szemüvegben vagy és megakarod vakarni a szemedet, de az ujjad a lencsébe ütközik. Dupla kudarc. A viszketés se múlt el és még a lencsét is tisztíthatod meg.
13. Az egyik legidegesítőbb része a szemüveges életnek az, hogy mennyi időt veszítesz azzal, hogy lecsapod a szemüveged valahova, aztán meg hiába túrod fel az egész lakást, sehol se találod.
14. Előfordul, hogy a rutin ellenére otthon felejted a szemüveged, aztán egésznap vakoskodsz. Jó esetben tovább látsz a saját orrod hegyénél és tudsz érvényesülni, rosszabb esetben csak szenvedsz és a további érzékeidre hagyatkozol.
15. Képtelenség rólad jó képet készíteni a lencséken visszatükröződő fények miatt. Ezt te már elfogadtak és megtanultál együtt élni vele. Fontosabb fotózásokon már rutinosan eleve szemüveg nélkül jelenek meg.
16. Van viszont pozitív oldala is! A barátom mindig mondja, hogy a szemüveg öltöztet és ebben igaza van. Még a legnagyobb táskákat, a legborzasztóbb szemöldököt és az elrontott szemsminket is jótékonyan takarásba vonja.
