A nagy fa kérdés: igazi vagy mű?

Ha év vége és december, akkor szinte már az ünnep elmaradhatatlan elemévé vált az az évtizedes viszály, mely a karácsonyfa vásárlást övezi. Az egyik oldal az élő, az ünnep előtt frissen kivágott igazi fenyőfára esküszik, míg a másik oldal semmi pénzért nem volna hajlandó élő fát beengedni az otthonába. 

Ez az a kérdés, mely minden évben előkerül, hogy aztán ismét meghányja-vesse a nép, majd az ünnepek múlásával együtt ez is bekerül a szekrény mélyére a díszekkel együtt, hogy 1 év múlva ismét megújult erővel szakítsa szét a az embereket. 

Az ünnepek és a magas kiadások miatt egyébként is feszült polgárok kapva-kapnak az alkalmon, hogy egy kemény vita keretei között adják ki magukból a feszültséget és most, hogy hivatalosan is a klímasztrájk lett az év szava, talán minden eddiginél jobban előtérbe került az a bizonyos örök-kérdés, hogy melyik a zöldebb, a gazdaságosabb, az erkölcsösebb választás: az igazi vagy a műfenyő? 

A karácsonyfa állítás eredetileg egy német hagyomány volt. Egy nagy virágcserébe ültetett fatönkhöz erősített deszkaszálra három, felfelé rövidülő deszkát szegeztek keresztbe, majd a végeiket gyertyákkal díszítették. Ez volt az úgynevezett karácsonyi piramis, a ma ismert karácsonyfa elődje. A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein az egyszerű karácsonyi piramis dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni. A klasszikus értelemben vett karácsonyfa megszületésére a 20.századik várni kellett, ekkor kezdték el ugyanis a kis gallyak helyett a teljes fát almákkal és gyertyákkal feldíszíteni. A karácsonyfa német közvetítéssel eljutott a világ minden pontjára, elkezdte térhódítását, ma pedig már alig akad család Magyarországon, aki ne állítani valamilyen formában fát a szeretet ünnepén. 

Az évek elteltével aztán a fák köré egész iparág épült, megjelentek az első fenyőfa ültetvények, melyek kimondottan azért jöttek létre, hogy az egész évben nevelgetett fákat karácsonykor kivágva értékesíthessék az embereknek. 

Az áruházláncok évről-évre, szinte egymással versengve, egyre korábban pakolják ki az első díszeket a polcokra és tagadhatatlan a tény, hogy az évnek ebben a szakában bonyolítja a kereskedelem a legnagyobb forgalmat. Ám a boltba betérve a vásárlók már nem csak az ünnep díszeit és az ajándékokat szerezhetik be, hanem magát a szoba ékét is; a karácsonyfát. 

Nem kellett sokat várni ahhoz, hogy a karácsony hullám és a környezetvédelem fokozódó trendje életre hívja a műfenyőket és az első darabok legördüljenek a futószallagról. Megszülettek az első műfenyeő, amik az általános genetikának ellentmondva, évről-évre egyre szebbek, zöldebbek, modernebbek és valósághűbbek lettek. 

Egy ideális világban ez volna a tökéletes termék. Szakasztott olyan, mint az igazi, méretre választható, nem hullatja a leveleit, nem kell félni se az éles tűlevelektől, se a törzsön maradt gyantától és az ünnep végével nem kell az egész lakást összepiszkolva kirángatni az utcára, elég csak összecsukva elrakni az egyik sarokba. 

Egy ideális világban a műfenyő szép lassan először háttérbe szorította volna, majd teljesen lesöpörte volna a piacról a valódi fenyőfákat és ezzel millió és millió fenyőfát mentett volna meg a halálra születéstől, illetve a megszégyenüléstől, viszont nagy bánatomra nem egy ideális világban élünk. 

Ebben a világban ugyanis minden terméknek két piaca van; azok, akik szeretik és azok, akik megvetik. Ez alól pedig a műfenyő se kivétel. 

A kedvelőire jellemző, hogy úgy védik a valódi fenyőfát, mintha a gyermekük lenne és minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy egyetlen karácsony se teljen el fa tetem nélkül a nappaliban. Kár ezt szépíteni: a valódi fenyőfa nem más egy halott élőlénynél, akit saját akaratodból bevonszolsz az intim élőhelyedre és teleaggatod csicsás gömbökkel. Ha a fenyőt behelyettesítenénk akármilyen más élőlénnyel, biztosan rám hívnád a rendőrséget, ha elkezdeném árusítani a parkolóban. 

A témára visszatérve, a valódi fa fanok legkedveltebb érvei között megtaláljuk az olyan klasszikusokat, mint a “mű fenyőnek nincs illata”, illetve, “a gyerekeknek valódi fa kell”, továbbá a kedvencem “ ezeket azért ültetik, hogy utána kivághassák”. 

Nos, az utolsóhoz inkább nem fűznék hozzá semmit, mert nem tudnám nyomdafestéket tűrő módon megfogalmazni, hogy mekkora egy %@/!7”*, inkább térjünk át a másik két érvre. 

Az illat dolog, ha valakinek valóban annyira a szíve ügye, egyszerűen megoldható egy fenyőfa illatú gyertyával, vagy még ennél is egyszerűbben egy szimpla, akármelyik benzinkúton fillérekért kapható autóillatosítóval. Arról a kis fenyőfa alakú tárgyról beszélek, ami minden régi, „zs” kategóriás magyar filmben ott himbálózik az autó visszapillantó tükrére akasztva és általában olyan intenzív illata van, hogy csak kevesen tudják pár percnél tovább elviselni zárt légtérben. 

A gyerekekkel kapcsolatos érvelésnek én is áldozatául estem, ugyanis mióta csak megszülettem, csakis igazi karácsonyfás ünnepségeken vettem részt. Otthon is igazi fenyő volt, a nagyszülőknél is, az iskolában is, az áruházakban is, mindenhol. Mindaddig, míg idősebb koromban szívügyemmé nem vált a környezetvédelem, számomra a valódi karácsonyfa volt a természetes. Amint eljutottam abba a korba, hogy hangot mertem adni a véleményemnek, rögtön elkezdtem a családomban kampányolni az igazi fenyő ellen, mondván, ha már a tömeges fakivágást nem tudjuk megállítani, legalább mi ne tápláljuk tovább azzal, hogy megvásároljuk őket, de leintettek a már ezerszer hallott kifogással: de az öcséd még kicsi. 

Nos, első kezű tapasztalatból állítom, hogy az én “kicsi öcsémet” sokkal jobban érdekelte az, hogy mi van a fa alatt, mint maga a fa. Azt a szép szeretetteljes hagyományt, hogy december 24.-én a család meghitt karácsonyi zenéket hallgatva együtt díszíti fel a fát, ugyanúgy ki tudja szolgálni egy műfenyő is, mint egy igazi és még a talpalást is megússzuk. Nem kell faragni a törzset és folyamatosan takarítani a tűleveleket, arról nem is szólva, hogy csak egyszer kell egy nagyobb összeget rákölteni, utána szerencsés esetben hosszú évekig kiszolgál. 

Összegezve: azt gondolom, egyértelműen látszik, hogy én melyik pártot fogom, ellenben nem pártolom azt a hozzáállást, hogy csak nekem lehet igazam. Van egy véleményem, melyet kifejtettem, de nem zárkózom el attól, hogy mások ellenérveit is meghallgassam és lehetőség szerint oldalt váltsak. A karácsonynak, mely a szeretet ünnepe, nem a viszálykodásról kell szólnia, hanem az összetartásról. Ne hagyjuk, hogy egy olyan lényegtelen kérdés, hogy mű vagy igazi fenyő díszítse a lakást, éket verjen közénk. 

A karácsonynak nem a fa, nem a hó, nem az ajándékok és még csak nem is a fára kerülő díszek a lényege, hanem a család és a szeretet. Tartsuk hát ezt szem előtt, mikor legközelebb vita helyzetbe kerülünk a karácsonyfával kapcsolatban.